Eldegelunk.

A kommunaelet legfobb jelemzoje, hogy minden folyton valtozik. Az emberek, a hangulat, a kapcsolatok, meg az idojaras is. Ilyen az elet a Monte da Cunca farmon. Telnek a napok, lazulas-feszules felvaltva, megy az elet a rumliban, dolgozunk, korulottunk rohangal negy kutya, vagy harminc csirke-kacsa, meg Dixie, a gacser liba, aki egy rohadek szexista, a pasiknak udvarol, a csajokra fuj. De en csakazertis mindig megsimogatom, amikor felem jar, hogy zavarba hozzam. Fickora mar nem fuj annyira, mint az elejen, de azert igy is o az ur, a kutya a farkat behuzva, nagy ivben kikeruli.

Amikor zene is szol, mint most, olyankor igazan jo. 

Komfort nelkul

Senkinek ne legyenek illuzioi az elozo poszt kapcsan: az ejszakak itt is nagyon hidegek voltak, es meg mindig hidegek. A verofenyes napsuteses napok vegen, a tiszta, csillagos eg alatt 4-6 fokokban aludtam (neha fagy is volt). November ota szafarisatorban es lakokocsikban. Futetlen lakokocsikban... A satorban volt egy gazmelegitom, a latszat kedveert, amivel kb. 2 fokot tudtam javitani a helyzeten, epp annyit, hogy az agybabujas elotti pizsmafelvetelnel ne fagyjak meg. Aztan lekapcs, mert a gazpalack hamar kifogy. A legtobb ejszakat a fejem bubjaig betakarozva toltottem, rendszeresen felebredve az ejszaka kozepen, hogy egy kis friss (nagyon friss...) levegot vegyek - majd vissza a takaro ala. A hazigazdaim becsuletere valjek (akik mindekozben melyen aludtak a futott hazaikban), hogy mindig kaptam meleg takarokat a halozsakom melle, igy alvas kozben nem faztam. Tenyleg nem. A borus, esos, neha viharos napok pedig cserebe enyhe ejszakakat hoztak, olyankor csak a satorponyvan kopogo eso hangjaval kellett megbirkoznom, de vegul altalaban o gyozott. (Peldaul ezt a posztot hajnali 3-kor irom,  mert felebresztett a szakado eso. Toll, papir.)

Megtanultam ertekelni az idojarast: esos nap=meleg ejszaka, hideg reggel=napsutes varhato - hurra, mindig van minek elore orulni! Volt egy rovid, csaloka idoszak januarban, amikor rendes hazban, rendes szobaban aludtam, es meg egy kis fatuzelesu kalyham is volt - na ott sose tudtam, milyen ido var ram napkozben, vagy hogy ejszaka esett-e az eso. Es a hazigazdak hamar ki is rugtak...nem jottunk ki jol egymassal. Mellesleg ok inkabb a lakokocsijukban aludtak, a ket kisgyerekkel egyutt.

Szoval megszoktam es megszerettem ezt a komfort nelkuli eletet. Ja mert ugye a lakokocsikban es a satorban nincs folyoviz, furdoszoba es wc sem. De vizespalack, lavor es vodor mindig akad, falusi turizmus, vagy mi. Farmelet. A napokban vettem eszre magamon, mennyire magatol ertetodoen csinalom ezeket a dolgokat, egy pillanatig sem zavar az otthon megszokott lakaskomfort hianya, pedig igy 5 es fel honap utan ez mar nem a kezdeti "mindencsudajovegreutazunk"-idoszak.

Bevallalos utazas, kiszolgaltatottsag az idojaras viszontagsagainak, falusi minimalkomfort - ezekre a dolgokra gondoltam, amikor par hettel az ut elott ratalaltam az akkor tokeletesen passzolo mottora: "Amikor kilepek a komfortzonambol, akkor kezdek igazan elni." (Koszi, Mapo!) Es ez igy is tortent: baromira elveztem es elvezem meg mindig a stoppolas kiszamithatatlansagat, a kozvetlen kapcsolatot a termeszettel, annak minden nehezsegevel egyutt, elvezem a felnomad eletmodot. De mostanra szep lassan rajottem, hogy a komfortzonambol mashogyan is kileptem, es ez sokkal fontosabb. Az elozo posztban felsorolt dolgok, az alapok: csalad, baratok (eloben, emailben, telefonon), ismeros helyek es szokasok, anyanyelv, a kedvenc kajaim, a sajat zeneim, a szabadsagom, hogy oda es azt es akkor es azzal... ez az igazi osszkomfort. Es ezek igy egyutt mind nagyon hianyoznak. Hat, igy vagyok en lassan fel eve tobbe-kevesbe komfort nelkul...

Ami az elozo, felbemaradt posztban ki nem fejtett ordas kozhelyet illeti a sorsunk alakitasarol: ebben az evben (konkretan januar 1-tol kezdve) valahogy ugy alakult (khm...), hogy a zoldsegek, gyumolcsok es haziallatok helyett leginkabb az emberi termeszetrol tanultam. Voltak nagy talalkozasok, voltak fantasztikusan szep pillanatok is, de legtobbszor inkabb keserves volt az elmult idoszak. Ezert aztan a napokban, a kovetkezo tovabbkoltozes elott egy hettel ugy dontottem, hogy mostantol inkabb elvezni szeretnem az ittletet! Var egy igazi kommuna, sok fiatal arc, az ocean szaga (vegre tenyleg csak egy kilometerre lesz a part), sok nevetes, lazulas, es ujra sok es valtozatos munka a kertben.

Es persze egy ujabb lakokocsi. :)

Talicskaztunk...

A talicskazastol mindig is tartottam. A talicska nehez, inog, feborul, kiborul, legurul, es raejtem a labamra. Mostanra jobaratok lettunk, a talicska es en. Az elmult harom honapban toltam benne csirkeolat, szalmabalat, kobmeteres viztartalyt, frissen nyirt fuvet, elszaradt palmaleveleket, legyilkolt kaktuszokat (a gyilkos en voltam - es nagyon elveztem!), es mindezt sokszor nehezitett palyan. A farmelet nem a simara betonozott, vizszintes utakrol hires. A kezdeti ellenerzesem (felelmem?) legyozese utan vegul persze sikerrel vettem az akadalyokat, es ma mar egyenesen keresem az olyan feladatokat, amiket baratommal, a talicskaval vegezhetek.

Szoval takaritottunk: talicskaztuk kifele a sok szart. Azt hiszem, minden bolcs/jogi/buddha igy kezdte, de en nem vagyok es nem is leszek soha egyik sem. (Bar baratnom, Agi szerint biztos bolcsebb leszek a vegere - ha meglatjuk.) Boven eleg nekem a tudat, hogy par honap alat tobb evnyi pszichologushoz, kineziologushoz, ezo-spiro tanfolyamokra es szellemi gyogyito kozpontokba valo jarast hoztam be. Elmenyek, raebredesek, valtozasok - minden olyan suru iramban jott, hogy sokszor egeszen beleszedultem. Denem nagykepuskodni akarok: minden tiszteletem a pszicho/kinezio/ezo-spirologusoke, es azoke, akik veluk gyogyulnak. Mindossze annyi a tortenet, hogy bennem sosem volt eleg kitartas ( es a zsebemben eleg zse) ezekhez a dolgokhoz, igy vegul kenytelen voltam a LECet valasztani. Tisztaban voltam vele, hogy nem lesz konnyu, a legtob nehezseget pontosan lattam elore, de bevallom, arra nem szamitottam, hogy minden perdben ilyen intenziv kurzus lesz az egesz. Egy folyamatos iskola, ahol nincs szunido. De igy legalab az eredmenyre sem kell eveket varni.

Kozhely, hogy a termeszetnek gyogyito ereje van, ahogy az is kozhely, hogy a sorsunkat mi magunk alakitjuk. Hat vallalom: ez most egy kozhelyes blogbejegyzes. (A jovoben, igerem, igyekszem ujra eredeti es erdekfeszito modon irni, mert igy visszaolvasva az elozo mondatot, nekem is kicsit forog a gyomrom...) A workawayerek (vagy wwooferek) ritkabbik csaladjaba tartozom: nem sokan lecelnek le penz, tars, laptop, mp3 lejatszo, lakokocsi, valamint rovid-es hosszutavu tervek nelkul, kutyaval megspekelve - es egy nem konnyu termeszettel megaldva. De nem volt mas valasztasom (foleg ami az utobbit illeti), csak aban az egyben voltam biztos, hogy a termeszetbe vagyom. Az hamar kiderult, hogy a betonvaros helyetti allando zold kornyezet mar onmagaban sokat lazit a feszult idegeken, es valahogy sokkal jobb fej tudok lenni, ha a napot nem a monitor elott gornyedve, hanem a kertben (szinten gornyedve) toltom. Ezt meg idaig nem sikerult megunnom, es elkepzelheto, hogy soha nem is fogom. Amikor megis nyavalyogni tamad kedvem, akkor gyors osszehasonlitast vegzek fejben: "Irodazni szeretnel inkabb, vagy kapalsz tovabb a napsutesben? Na ugye..." Es hat igen, az tagadhatatlan, hogy a 15-20 fokot portugal "tel" nagymertekben hozzajarul a stabilabb kulso-belso komforterzethez. Vagy hivjuk siman boldogsagnak. (Javaslom mindenkinek, hogy az Amszterdam-Dublin-London-Parizs-Roma lista legtetejere most vesse fel: Algarve, Portugalia.)

Nem veletlen, hogy eddig nem tul sok portugallal ismerkedtem ossze: itt Europa delnyugati csucskeben hemzsegnek a nemetek, angolok, hollandok, akik1-2-5-10-20 evvel ezelott idemenekultek egy ropke nyaralasra a hideg es nyalkas eszakrol, hogy aztan soha tobbet ne terjenek vissza. Elkepeszto sztorikat hallottam mar, de alapjaban veve mind ugyanarrol szolnak: ha egyszer itt egesz evben sut a nap es minden zold meg viragzik (a legforrobb nyari honapokat kiveve, amikor nagyjabol minden elszarad, es csak az oceanban husolve lehet kibirni - meglatuk, de azert ez sem hangzik olyan rosszul...), akkor minek hazamenni a szurkesegbe? Plusz itt nyugi van, senki sem hajt, hogy dolgozzal allandoan, mint a guzu, mert itt mindenki rohadtul raer, es ugysincs nagyon munka, hja.

(A bejegyzes itt megszakad... A folytatas egy uj bejegyzes lesz, amikor az Elet engedi, hogy megszulessen.)

E’ itt a kert!

(Ref.: www.youtube.com/watch?v=MifeuJ_iL1s)

Portugaliaban ketszer van tavasz: eloszor tavasszal, aztan osszel ujra. Marmint ami a kertet illeti. Vagyis ketszer van vetesi-ultetesi szezon, a kertesznek igy ket eselye van, hogy elegendo kajat termesszen maganak, cserebe egesz evben folyamatosan melozhat vele. (Leszamitva a nyari honapokat, amikor napkozben elviselhetetlen a meleg: olyankor irany a tengerpart vagy a kerti viztarozo medence. Ez nem hangzik rosszul, majd meglatjuk.) 

Az itteni kert nem tul nagy, es meg csak ket eve muvelik, de mar igy is csomo minden megterem, nagyon valtozatos a hazi kinalat. Ezeket esszuk a kertbol mostanaban: repa, edeskrumpli, krumpli, cekla (amik sajna eleg satnyara sikeredtek), pasztinak, mindenfele salata (igen! friss fejessali, meg pak soi, meg Swiss chard, amiknek szerintem magyarul nincs is nevuk, annyira nem leteznek otthon), edeskomeny, paprika, zoldhagyma, zoldparadicsom (ami sokkal inkabb hasonlit a paprikara, mint a paradicsomra), szolo, granatalma, meg persze az osszes kotelezo fuszernoveny. Ma elultettem egy csomo kaposztapalantat, valamikor a heten babot vetunk. Mar erik a citrom, januar elejere beerik a narancs meg a mandarin, mar roskadoznak a fak a sok gyumolcs alatt. (Nyam-nyam, varom mar az ujevet...) Ami mar leerett, annak egy resze lefagyasztva tolong a melyhutoben, neha elokerul egy-egy zacsko:  paradicsom es tok tonnaszam, cukkini, gesztenye, sargabarack.  A tobbi meg felfedezesre var.

Es van itt egy specko gyumolcs, a dipspiro, amit nem nagyon tudok mihez hasonlitani, de teljesen rakattantam. Nagy, narancssargas-pirosas, sima heju, belul pedig ledus es mezedes, apro magjai vannak, es az egesz ugy, ahogy van, egyben eheto. Na en ebbol altalaban kettot-harmat benyomok reggelire, amugy meg lekvart, fagyit es turmixot csinalunk belole, tavaszra pedig elkeszul a dipspiro bor es palinka. Tuti cucc. A dipspiro fa bajos tulajdonsaga, hogy az “elsargult” (valojaban csodaszep piros-rozsaszin) leveleit a gyumolcseresi idoszakban lehullajtja, es utana ott all a fa levelek nelkul, tele ezekkel a szines gombokkel -  mint valami egzotikus karacsonyfa. Ebbol harom is van a kertben, naplementekor szoktam oket nezegetni.

A kert egyebkent permakulturas es bio muvelesu, szoval novenyvedoszereket csak a bolti almaval eszunk. A kertet es az eveszetet egyarant nagy elvezettel muveljuk.

E’ itt a kert!

(Ref.: https://www.youtube.com/watch?v=MifeuJ_iL1s)

Portugaliaban ketszer van tavasz: eloszor tavasszal, aztan osszel ujra. Marmint ami a kertet illeti. Vagyis ketszer van vetesi-ultetesi szezon, a kertesznek igy ket eselye van, hogy elegendo kajat termesszen maganak, cserebe egesz evben folyamatosan melozhat vele. (Leszamitva a nyari honapokat, amikor napkozben elviselhetetlen a meleg: olyankor irany a tengerpart vagy a kerti viztarozo medence. Ez nem hangzik rosszul, majd meglatjuk.)

Az itteni kert nem tul nagy, es meg csak ket eve muvelik, de mar igy is csomo minden megterem, nagyon valtozatos a hazi kinalat. Ezeket esszuk a kertbol mostanaban: repa, edeskrumpli, krumpli, cekla (amik sajna eleg satnyara sikeredtek), pasztinak, mindenfele salata (igen! friss fejessali, meg pak soi, meg Swiss chard, amiknek szerintem magyarul nincs is nevuk, annyira nem leteznek otthon), edeskomeny, paprika, zoldhagyma, zoldparadicsom (ami sokkal inkabb hasonlit a paprikara, mint a paradicsomra), szolo, granatalma, meg persze az osszes kotelezo fuszernoveny. Ma elultettem egy csomo kaposztapalantat, valamikor a heten babot vetunk. Mar erik a citrom, januar elejere beerik a narancs meg a mandarin, mar roskadoznak a fak a sok gyumolcs alatt. Nyam-nyam, varom mar az ujevet... 

Es van itt egy specko gyumolcs, a dipspiro, amit nem nagyon tudok mihez hasonlitani, de teljesen rakattantam. Nagy, narancssargas-pirosas, sima heju, belul pedig ledus es mezedes, apro magjai vannak, es az egesz ugy, ahogy van, egyben eheto. Na en ebbol altalaban kettot-harmat benyomok reggelire, amugy meg lekvart, fagyit es turmixot csinalunk belole, tavaszra pedig elkeszul a dipspiro bor es palinka. Tuti cucc. A dipspiro fa bajos tulajdonsaga, hogy az “elsargult” (valojaban csodaszep piros-rozsaszin) leveleit a gyumolcseresi idoszakban lehullajtja, es utana ott all a fa levelek nelkul, tele ezekkel a szines gombokkel -  mint valami egzotikus karacsonyfa. Ebbol harom is van a kertben, naplementekor szoktam oket nezegetni.

Ami mar leerett, annak egy resze lefagyasztva tolong a melyhutoben, neha elokerul egy-egy zacsko:  paradicsom es tok tonnaszam, cukkini, gesztenye, sargabarack.  A tobbi meg felfedezesre var. A kert egyebkent permakulturas es bio muvelesu, szoval novenyvedoszereket csak a bolti almaval eszunk.  

A kertet es az eveszetet egyarant nagy elvezettel muveljuk.

Kutyak Portugaliaban

Ottoni elozetes felmeresem soran tobb internetes oldalon is azzal az informacioval talalkoztam, hogy a kutyatartasi szabalyok Europan belul epp Portugaliaban a legszigorubbak. Ez kicsit meglepett (Portugália vs. Szigor?!), es nem is nagyon ertettem, mit jelenthet, hogy itt abszolut mindenhol porazkotelezettseg van. Hat keremszepen, mindegy is, hogy ez mit akart jelenteni, mert a valosag ugy nez ki, hogy az egesz orszag egy nagy kutyafuttato. Legalabbis itt lent delen ez a helyzet. A megerkezesunk utani elso estet egy parkban toltottuk – volna, ha nincs tele a park kobor kutyakkal, ami teljesen lehetetlenne tette, hogy Fickoval ott satrazzunk. (Igy kotottunk ki egy eldugott helyen a folyoparton.) Nem mintha barmelyik kobor kutya veszelyes lenne, epp ellenkezoleg, baratsagosak emberrel es kutyaval egyarant, csak epp az en kutyam nem szivleli tulsagosan a sajat fajtarsait, ami irto kellemetlen tud lenni, de ez mar egy masik tortenet. Szoval ha hihetunk a felvilagositast ado angol turistanak, a helyzet az, hogy a portugalok a valsag miatt szep sorban –vagy egyszerre- ugy dontottek, hogy nem tudjak tovabb megtartani a kutyaikat, es szabadon engedtek oket mindenfele. De mivel a portugalok (de talan meg inkabb az errefele gyakori nyugat-europai bevandorlok) szeretik a kutyakat, ezert olcso nyakorvet tesznek a kobok kutyak nyakaba, hogy ne gyujtse be oket a sinter, es amikor epp ugy esik, kajat is adnak nekik. Igy azan minden kobor kutya egyben mindenkie is. A kutyaknak kedvez, hogy itt mindenfele teraszos kavezok es ettermek sorakoznak egymas utan, szoval megeri szelidnek es kedvesnek lenni az emberekhez: kis farkcsovalas es mar jon is a kaja az asztalrol. Ennek fenyeben kicsit bosszanto, hogy ugyanakkor a nemkobor, porazon levo, jolnevelt kutyamat szinte sehova nem tudtam eddig bevinni, marmint az ajton tulra be. Az okok felterkepezesere tovabbi kutatasokat kell folytatnom.

Mindenesetre Ficko nagyon sokat valtozott az elmult hetekben, aminek nagyon orulok. Meglepeteskent ert, hogy az elso fogadohelyemen egy kolyokkutya vart minket, akit par nappal elotte szereztek be a helyiek. Egy igazi ugrabugralos, harapdalos, butuska, szoval mondjuk ki oszinten: idegesito kolyokkutya, akit kecskepasztornak szannak, de ehhez en nem fuzok sok remenyt. Ficko sokaig csak marakodni tudott vele, nem is csodalom, Pasha konkretan a hatan ugralt folyamatosan (raadasul mar kolyokkent is nagyobb nala). Egy ido utan viszont elkezdtek nagyokat kergetozni a reggeli seta alatt, en meg jokat rohogtem rajtuk. Nagyon mulatsagos nezni, ahogy az en nyulmozgasu kutyam folyton kicselezi a hosszulabu laklit, majd a kovetkezo pillanatban mindketten bekesen legelesznek egyutt a vizes fuben. Par het utan mar birkozni is tudtak egymassal, szoval vegre egesz normalis modon viselkedett a kutyam, elmult az eddig allando jellegu “maradjunk csak a gazdi seggeben, nehogy valami baj tortenjen vele”-feszko. Legalabbis atmenetileg. A masik dolog, aminek nagyon orulok, hogy az elso par napos stresszeles utan teljesen megszokta a kinti helyet, ami szerintem barmelyik lakaskutyanal nagy szo, de Fickonal plane. Neki eddig meg a videki, masodik otthonaban is szabad bejarasa volt a hazba es altalaban bent is aludt, ha pedig idegen helyre mentunk, akkor jott a szenvedes: nem tudott megmaradni a kinti helyen, ha en bent voltam a hazban, ugatott, kaparta az ajtot, gyakorlatilag lehetetlen volt vele olyan helyre menni, ahol nem aludhatott velem egy helyisegben. Itt pedig heteken at bekesen (vagyis gondolom, hogy bekesen) aludt odakint az ajto melletti hazaban, meg esoben, hidegben is, ahogy az egy igazi farmkutyahoz illik. Miutan az elso helyrol eljottunk, a mostani helyen nincs masik kutya, van viszont macska, hat vele meg nincsenek baratsagban. De nem is eroltetjuk. Itt is feszkokkal kezdtunk, szegenynek nem lehet konnyu egyik helyrol a masikra atszokni, de par nap utan ugy tunik, az itteni kinti helyet is megszerette. A kovetkezo kihivas az lesz, amikor egy masik fogadohelyen majd negy kutyaval kell egyutt laknia, es kozben elviselnie a farkat cibalo kisgyerekeket… Remelhetoleg arrol is ilyen pozitiv hangvetelu beszamolo fog majd szuletni.

Medronhos (ejtsd: medronnyus)

Az ember azt hinne, szakado esoben gyumolcsot szedni a farol utalatos melo. De egyszercsak kiderul, hogy valojaban ugy az igazi! Esoben eleve adott a vedofelszereles, a vastag, muanyag esokabat, amiben az addig athatolgatatlan tuskebokor-dzsungel nem jelent tobbe akadalyt, es vegre minden egyes fa elerhetove valik. Plusz mig szaraz idoben apro fadarabkak hullanak az ember szemebe (kontaktlencseseknel ez gyilkos elmeny), addig esoben csak a sima viz csorog bele minden resbe. Esoben a fa hajlekonyabb, konnyebb elerni a magasan levo bogyokat, es az eso le is veri a legerettebb szemeket a foldre, csak fel kell oket szedni. A nap sem sut az ember szemebe, igy minden bogyo tisztan latszik, es az ujabb homlokrancok kialakulasa elkerulheto. Osszessegeben tehat: tobb gyumolcs, nagyobb sikerelmeny! Ez vegul ellensulyozza a csuromvizes-nadrag-bugyi-elmenyt (mert vizallo nadrag az sajnos nincs a keszletben). Es mire a nap kisut, az ember mar vegzett is a gyumolcsszedessel!

A medronhosbol egyebkent a portugalok palinkat foznek, amit palinkafogyaszto orszagbol szarmazokent termeszetesen amint lehet, meg is kosoltam: atlatszo, eros, jolesik. De azert egy jo magyar barackkal vagy kortevel nem szallhat versenybe.

Egybol hat

Epp egy hete vagytok itt (ezt epp egy hete irtam - a szerk.), de fejben mar sokkal regebb ota "itt" vagyok. A kapalas nem csak vicc volt: kapalok, gyomlalok, ultetek, begyujtok, kecskeket terelek (probalom terelni oket, de nem nagyon hagyjak),  (ennek okan azota nem is terelem oket, atadtam masoknak ezt a nagy lehetoseget), ajtot csiszolok, kuktaskodom, jatszom a kutyakkal, felsetalok a hegytetore, punnyadok a fuggoagyban - vagyis pontosan azt csinalom, amire vagytam. Egy kivetellel: az alignal muszaj joval tobbet beszelnem, mert egy helyett hirtelen hatan lettunk onkentesek. 6-tol 46 evesig terjed a skala. Igy lett a csendes befele fordulasbol nagycsalad-elmeny - es ami a legfurabb, hogy semmi bajom nincs ezzel igy. Eloszor azt gondoltam, hogy nem akarok most ennyi ember kozott lenni, de hamar kiderult, hogy mindenki nagyon jo fej, es ez a hely olyan tagas, hogy meg igy is mindenki megtalaja a sajat kis elvonulos helyet.

Igazabol nem nagyon erzem ezt a blogirast - pedig elotte azt hittem, alig varom majd azt a heti egy alkalmat, amikor vegre netezhetek,  de az elmult ket alkalommal csak ultem itt butan es nem nagyon tudtam, kinek es mit irjak. Orakig irhatnek arrol, mennyire mas itt minden, es hogy en hogy vagyok ebben az egeszben, de ugy erzem, semmi ertelme reszletezni, es amugy sem akarom ezzel tolteni az idomet. Szoval ez a blogiras most egy kicsit zatonyra futott. Kepeket feltolteni meg mindig nincs idom es turelmem, ugyhogy arra is varni kell meg. Egyelore legyen eleg annyi, hogy jol vagyok, nagyon elvezem, hogy itt lehetek, es fogalmam sincs, mi lesz ket het vagy egy honap vagy fel ev mulva.

8 nap, 2000 kilometer, 30 000 forint, ezer elmeny.

szeptember 13.  Kelenfold:

A hatizsak rohadt nehez es szep szines, a raaggatott halozsak-sator-polifoam-gumipapucs harmonikus osszkepet alkotnak egymassal es velem. kutyska a terhekbol szerencsere semmit sem erez, bekesen fekszik a labamnal. Irany Nagyszekely.

szeptember 22. Nagyszekely:

Edit kerdezte, hogy szeretnek-e huzni Tarot-kartyat, hat miert is ne. Anti-ezok nyugodtan ugrojak at a kovetkezo reszt!

Elso kerdes: Miben kell valtoznom?

Valasz: a Fopapno. Befele fordulas, sugallatok, belso hang, into szo. Ne itelj elsore! Mely erzelmek keresese, nem logikai uton. Rejtett kepessegek fejlesztese.

Masodik kerdes: Mi segit nekem?

Valasz: a Hold. Ket kutya, a sotet es a vilagos. A sotet kutya a mult traumai, a mindig ott leselkedo veszelyek. mindentol lehet felni. A vilagos kutya ezeket a hangokat csititja, visszaallitja az egyensulyt. Nem szabad felni, mert a Nap mindenhol ott van, akkor is, amikor epp nem latom.

Minden inspiral az utra. Egy tortenet egy ismeretlenrol, egy dal (Pacha Mama - koszi, Eletfasok!), egy kisbaba, a Hold fenye, egy kozos elmeny, egy gondolat:

"Amikor kilepek a komfortzonambol, akkor kezdek el ELNI."

szeptember 23. siofoki vasutallomas elotti park.

Arra jutottam, hogy hiaba varok mindig az iro-ihletre, most leginkabb olyan gondolatok vannak bennem, amik magamrol, magamnak szolnak. Szoval ugy tunik, nem lesz ebbol utazoblog, maradok a szimpla elmenybeszamoloknak, amikor epp van kedvem irni.

Nagyszekely a legjobb dontes volt. Ez a par nap gyogyito volt a varosi hulyesegek utan - rohangalas, intezes, beszerzes, kiborulas, veszekedes, pakolas, dobozolas, lakaskiadas, elkoszonesek es elmaradt elkoszonesek, meg egy kis rohanas. nagyon jol esett itt megnyugodni, rakeszulni az utra. Edit, Karl, Lea baba az Eletfa Mantra Kor es maga nagyszekely nagyon jo energiakat adtak.

A stoppolassal kapcsolatban meg kiderult, hogy minel tobbet kerdezgetem az embereket, annal tobbfele valaszt kapok, a "minden szuper lesz vegig"-tol az "Olaszorszagban lehetetlen stoppolni"-ig, ugyhogy a legbiztosabb, hogy ugyis csak rajtam fog mulni. Es en azt akarom, hogy ez sikeruljon, es nem hiszem, hogy pont en ne lennek ra kepes. Jo lesz mar vegre az orszagon kivul lenni (ezt ugy mondjak: "a hataron tul", de en nem szeretem ezt a "hatar" szot, van benne valami negativ, elzarkozo jelentes). Akkor fog eloszor megcsapni az utazas szaga, amit mar annyira varok.

szeptember 26. Tobbszaz kilometerrel kesobb, valahol Genova utan egy benzinkuton ejszaka

Ezer dolgot fel tudnek sorolni, ami sokkal rosszabb, mint egy benzikkut shopjaban tolteni az ejszakat. Foleg ha tudom, hogy reggel hatkor a kedves roman kamionsofor biztosan elvisz egeszen Barcelonaig. Peldaul Genovaban a kikoto kornyeken fel-ala maszkalni az embertelen zajban es mocsokban biztosan rosszabb volt. Ott azt hittem, megorulok - ez ahhoz kepest a mennyorszag. Meg ha a fejem folott ordit is a teve es dolnek a katasztrofahirek. (Az egyik leghasznosabb dolog, amit mindig magammal hordok: fuldugo!) Ficko vegre pihen, meg ha nem is a mai lesz elete legnyugodtabb ejszakaja.

Jo lett volna az elmult 3 napban is irni, de nem volt alkalom. Hihetetlen, hogy csak 3 napja indultam el Magyarorszagrol, ilyentajt meg nagykaniszan voltam. 5 kamionsoforrel volt fuvarom, ket autoval, es mar en is nehezen tudom kovetni, mikor es hol mi tortent.

(Itt egy hosszu, reszletes beszamolo kovetkezik, mely atugorhato. - a szerk.)

Udineben ejjel kettokor a kihalt utcakon 5 percbe telt szallat talalni, Robert apjanak az ettermeben, rendes agyban aludtunk, ami konkretan eletmento volt, mivel egesz ejjel esett. Masnap orakat toltottem el az ut szelen hiaba stoppolva, este ujra jott a vihar, vegul meg egy ejszakat kenytelen voltam ott maradni - fogalmam se volt, merre van a palyaudvar, mindenki kocsival kozlekedik, sehol egy gyalogos az utcan, plusz a taskaimmal kb. 500 metert tudok megtenni, utana 5 perc piheno. (Ez volt egyebkent az egyik legidegesitobb dolog az egesz uton, ami raadasul, mint jelent helyzetben is, jopar dolgot lehetetlenne tett.) Masnap vettem egy rohadt draga vonatjegyet Velencebe, hogy majd onnan stoppolok tovabb - ez nagy hiba volt, aki jart mar Velenceben, az erti, miert. De legalabb elmondhatom, hogy lattam Velencet - cirka masfel orara. Es ittam egy szinten eletmento kavet. (Nem ertem, mit vannak ugy oda az olaszok attol, hogy sehol sem tudnak "rendes olasz kavet" inni, barmelyik jobb pesti kavezoban pont ugyanolyan a kapucsino, mint naluk.) Velencebol Mestrebe menet a buszon egy kedves olasz fiatalember eliranyitott a legalkalmasabb benzinkutra, ahol 5 perc alatt lottem egy autos fuvart Veronaba, ahol 5 perc utan lekapcsolt a zebran egy olasz kamionsofor, hogy ugyan nem fuvart keresek-e. (Ez kesobb tobbszor is elofordult, hogy keresnem sem kellett, a fuvar talalt meg engem.) Vele persze ut kozben szo esett szexrol es hazassagrol is, ami nem ert meglepeteskent, az olasz kamionsofor is csak olyan, mint barmelyik olasz ferfi, csak magasabban ul.) Kedvesen haritottam, Nico pedig vegig teljesen korrekt volt.

Milanoban Gunesnel aludtam (Justin, thanks for the contact, it nwas perfect!), vegre tudtam angolul beszelgetni, foztem neki egy jo lecsot, agyban aludhattam. Milanobol Genovaig az ut egy szakasza a hegyek kozott kanyarog, tatva maradt a szam, annyira gyonyoru volt koros-korul minden. Nem tudtam betelni a latvannyal. (Akkor is es kesobb is sokszor gondoltam arra, hogy repulni mennyire unalmas, es hogy ezt a latvanyt orultseg lett volna kihagyni.)

Aztan jott a genovai borzalom, ahol az orakig tarto fel-ala maszkalas utan (brrr...) vegul a kikotoben kotottunk ki (haha), ahol kozvetlenul a kijaratnal fogadtuk a kamionokat a golyostollal gondosan elkeszitett FRANCIA felirattal. (Ami a legjobban hianyzott az uton: az a kurva vastag filc, amit otthon felejtettem!!! Hihetetlenul hangzik, de sehol sem tudtam beszerezni egyet. Igy legalabb idorol-idore volt alkalmam elmerulni valami alkotomunkaban...Mindenki probalja ki egyszer, mennyi ido golyostollal, szep nagy, vastag betukkel lesatirozni azt, hogy MILANO/GENOVA/TARRAGONA/PORTO DE LAGOS/MONCHIQUE. ) A kamionsoforok 90%-a kedvesen, mosolyogva razta a fejet es szettarta a kezet, nemelyik meg egy "Mi dispiace!"-t is odakialtott. Gondolom, nem hatrany, hogy nem egy szakallas, izzadt polos, raszta haju hippit latnak.Persze vegul sikerult egy tulzottan segitokesz soforbe belefutnom, aki ugyan kiszabaditott minket arrol a szornyu helyrol, viszont fogalma sem volt, hogy hol a kovetkezo benzinkut, igy vegeztem itt, a semmi kozepen ejszaka.

--- 

Ezek a tortenesek. Egyebkent marhara elvezem az egeszet. Felszabadito erzes. Felemet egyszer sem ereztem. Stressz ket dologtol van: amikor a maszkalastol leszakad a vallam, vagy amikor nagyvarosban kotunk ki es ujra az a szornyu zaj es orulet vesz korul. Az elmult napok csondje utan Milano sokkolo volt (pedig csak olzan, mint Budapest), Genova pedig borzalmas. Sajnalom, biztos ott is van kedves es szep varosresz, talan majd egyszer maskor.

Ez az erzes teljesen megerosit a celomban: minel csendesebb, nyugodtabb, eldugottabb helyre vagyom most, es csak a zold erdekel, semmi epulet, latnivalo vagy buli. Es az is bebizonyosodott, hogy az emberek nagy resze segiteni akar. Meglatnak az iszonyu bagy hatizsakkal, kutyaval, mosolyogva, es maris mindenki nyitottan fordul felem. Fickonak azert eleg stresszes ez a sok utazas, nem lennek a helyeben (haha9), de szokas szerint eltur mindent, es tulajdonkeppen semmi gond nincs vele. Nagyon jo, hogy itt van velem, es remelem, hogy a sok utazos stresszt kompenzalja majd, amikor vegul kikotunk a celban.

Amugy a penz nem igazan hianyzik. Vegulis teljesen jol elvagyok, a legjobb kajak a legolcsobbak (friss gyumolcs es zoldseg a piacrol), Fickonak pedig biztosab jut kaja minden este, mert itt cipelem magammal a ketheti adagjat keresztul Europan.

A masik, masok altal neccesnek hitt dolog, hogy egyedul vagyok, valojabn abszolut elony: a kamionosok nem tudnak ket embert felvenni, szoval parban eleve csak az autok johetnek szoba. Ficko miatt pedig csak egyszer utasitottak vissza, ugyhogy vele is csak jol jartam.

Amivel viszont nem volt tul nagy szerencsem: amerre mentem, mindenhol eso fogadott. Kurvanagy hatizsakokkal, kutyaval, kimerulten maszkalni az esoben, - hat, az nem valami nagy elmeny.

(Es akkor egy kisebb ugras:)

szeptember 29. Spanyolorszag, Costa del Sol.

Innentol mar nincs leirt elmenybeszamolom. Csak a fejemben.

Banyek, ott vagyok ezen a hihetetlen helyen, szikrazo napsutes, vegelathatatlan tengerpart, korulottem flangalnak a gazdag, lebarnult angol turistak, en meg csak rohogok. De ugy igazan, hangosan. Az egesz szinte keptelenseg. Ficko fel-ala rohangal a homokban, aztan megfurdetem a tengerben, es ugy erzem: na innen most azert egy kicsit nehez tovabbmenni. Es majdnem nulla forintbol sikerult ide eljutnom. Par oraval kesobb mar nem rohogtem, de az az egy ora azon a parton megerte az osszes nehezseget, ami utana kovetkezett.

Del-Spanyolorszagba lejutni pont olyan konnyu volt, mint amilyen fantasztikus volt a part, es amilyen lehetetlen volt kijutni onnan. A Costa del Solra mindenki csak erkezik, senki nem megy kifele. Vegulis valahol meg tudom erteni oket. Sok-sok ora elkeserito varakozas utan vegul estere lett fuvarom: ket kedves fiatalember vett fel a benzinkutrol. Ut kozben kideult, hogy az egyikojuk (akitol egy kicsit tartottam, kb. 150 kilos hustorony, nem sok eselyem lett volna ellene, ha epp be akarnak vinni a bokorba szorakozni egy kicsit) eppenseggel egy pap, epp egy lagzibol tartott hazafele, ahol egy rokonat eskette, a masik pedig szinten egy jokereszteny baranyka. A vegallomason a lelkere kotottek a benzinkutasnak, hogy vigyazzon ram, engedjen a kavezo bejaratana elott satrazni, szerezzen nekem fuvart a kamionosoktol, meg minden. Miutan elmentek, korulneztem, es ugy dontottem, hogy en ugyan nem satrazok a betonon, es kozoltem az aggodo kutassal, hogy bementunk a fak koze aludni. Az egyik legbiztonsagosabb hely volt a vilagon, olyan jol aludtam, mint egesz uton egyszer sem.

Aztan mar minden gyorsan tortent... Es egyszercsak itt talaltam magam Portugaliaban, a szomszed varoskaban. Es akkor hirtelen ujra emlekeztem, hogy evekkel ezelott mit imadtam annyira ezen a helyen. Az illatok, a szinek, a nyelv, a hazak, a fantasztikus taj... Fellelegzes volt ideerni.

Es akkor jott a poen: 25 kilometerre a celtol nem tudtam, hogy pontosan hova is kell mennem. Mint kesobb kiderult, a fogadohelyen a pasi azt hitte, hogy elkuldte nekem a telefonszamukat, de valojaban nem, en meg ott alltam mindenfele elerhetoseg nelkul. Azt tudtam, hogy netezni csak hetente 2-3-szor szoktak, ugyhogy bizhattam a szerencsemben, hogy inkabb elobb mint utobb olvassak az s.o.s uzenetet (amit kedves Zoli baratom irt nekik a nevemben, mivel nalam nincs net). Egy ejszakat a szomszed kisvarosban satraztam, masnap idestoppoltam a varosba, elmentem a rendorsegre, a netezohelyre, de sehol sem tudtam segiteni. Vegul az tortent, ami az uton minden alkalommal: amikor mar elegge elkeseredett voltam es kezdtem bemergesedni, akkor jott az orangyalom: veletlenul osszefutottam az emberrel egy boltban!  Az utcan meglatott es a kutyarol meg a hatalmas hatizsakrol gondoltam, hogy en leszek az, utanam jott es megszolitott: "Are you from Hungary?" En meg: "Yes, but how do you kn..." - es akkor leesett. Nem hittem el. Pedig hat, ahogy egy baratnom az iment kommentelte: "nem mazli volt, hanem teljesen termeszetes menete a dolgoknak."

Hat szoval igy jutottunk el Fickoval ide Portugaliaba, Monchique varoska melle a volgyben egy kis farmra. Es itt is maradunk legalabb ket honapot, ha minden jol megy.

END OF PART ONE

„Ez az a nap”

Délelőtt melóba menet (utolsó munkanap!) megláttam egy hirdetést: a bazinagy I ♥ feliratra kaptam fel a fejem (azt hittem, az ájlávjó, aminek semmi keresnivalója a budai négyeshatos megállóban), alatta pedig „EZ AZ A NAP”. Na, aki ezt nem veszi égi jelnek, az nem én vagyok. Első gondolatom nyilván az volt, hogy „Ez az a nap, amikor megkapom az első pozitív visszajelzést egy fogadóhelytől!” (Tegnap nagyon soknak írtam.) Hát, az első email, ami várt: elutasítás. De csak ki kellett várnom a JÓt! Estére már itt volt három másik, ebből kettő pozitív! Van hova mennem!!! Ez akkora, de AKKORA hír volt, hogy feltört belőlem a sírás… Ráadásul az egyik a kedvencemnek kikiáltott hely, ahol a hegyekben kecskék, kertek, vegák várnak, és azt írják (nem a kecskék, hanem a vegák), hogy menjek, örömmel várnak, és ha beválok, maradjak hosszú időre! Na, akkor már csak Portugáliáig kéne eljutnom valahogy októberre…

A terv: a melót már felmondtam, pénzre mostantól csak az eladó cuccokból számíthatok, spórolt pénzem nulla, de a hónap közepéig kiadom a lakást, abból lesz tartalékom, a holmijaimat szétosztom a rászorulók között (ezek ti vagytok, kedves barátaim!), kutyának útlevél, nekem rövid séró és indulhatunk. Editék nagyszékelyi portáján pár nap, átszellemülés, rákészülés, (babadédelgetés), és utána mehet a menet, irány Szlovénia vagy Ausztria, 1-2 hét az első fogadóhelyen, utána az olaszokon, franciákon, spanyolokon átönkénteskedem magam, vagyis ahol találok fogadóhelyet, ott maradok egy kicsit, egyébként ismerősök ismerőseinél egy-egy éjszaka pecózás, és így szépen eljutunk Portugáliába. Mindezt stoppal, car-sharinggel, kedves török kamionsofőrökkel (juj!), Fickóval a póráz másik végén, aki majd megvéd, ha a sátorban kell töltenem az éjszakát valami autóút szélén. És ha egyszer odaértem a célba, akkor ott addig maradunk, ameddig jólesik. Ennél, ami itthon van, minden csak jobban eshet…  Monitor helyett zöld veteményesek, billentyűzet helyett kapanyél, szmog helyett a kecskék szaga, a Volvo buszok légóriadós csengője helyett meg…leginkább a csend és az óceán hangja. Mindig lesz következő hely, ahova mehetek, minden este ayurvédikus vegakaját zabálok (oké, nyilván nem - de a "kedvenc helyemen" bizony igen!), Fickó vígan beáll a kutyafalkákba ugatni, én fantasztikusan érzem magam és eközben olyan minimálból élek, hogy csak néztek. Ez tehát a terv. Az „A” terv. „B” terv az nincsen. Így kénytelen lesz az „A” terv bejönni. Ez az én logikám. Életbiztosítási és életvezetési tanácsokért bármikor és bátran forduljatok hozzám!

A blogírást ma határoztam el, mert a jó hírek örömére annyi frappáns gondolat jutott eszembe, amiket le akartam írni – és amiknek a nagy részét nyilván elfelejtettem, mire idáig eljutottam, úgyhogy érjétek be ennyivel. A címe mindenesetre szerintem marhajó, lehet mondogatni viccesen. Már ezért megérte.

Ja és ez a nap dala (mert ez is volt reggel, teljesen spontán): 

http://www.youtube.com/watch?v=Fz18fxZm3wI

Aki ezt olvassa, küldjön szlovén/osztrák/spanyol/olasz/francia/portugál kontaktokat! LÉCi!