Epp egy hete vagytok itt (ezt epp egy hete irtam - a szerk.), de fejben mar sokkal regebb ota "itt" vagyok. A kapalas nem csak vicc volt: kapalok, gyomlalok, ultetek, begyujtok, kecskeket terelek (probalom terelni oket, de nem nagyon hagyjak), (ennek okan azota nem is terelem oket, atadtam masoknak ezt a nagy lehetoseget), ajtot csiszolok, kuktaskodom, jatszom a kutyakkal, felsetalok a hegytetore, punnyadok a fuggoagyban - vagyis pontosan azt csinalom, amire vagytam. Egy kivetellel: az alignal muszaj joval tobbet beszelnem, mert egy helyett hirtelen hatan lettunk onkentesek. 6-tol 46 evesig terjed a skala. Igy lett a csendes befele fordulasbol nagycsalad-elmeny - es ami a legfurabb, hogy semmi bajom nincs ezzel igy. Eloszor azt gondoltam, hogy nem akarok most ennyi ember kozott lenni, de hamar kiderult, hogy mindenki nagyon jo fej, es ez a hely olyan tagas, hogy meg igy is mindenki megtalaja a sajat kis elvonulos helyet.
Igazabol nem nagyon erzem ezt a blogirast - pedig elotte azt hittem, alig varom majd azt a heti egy alkalmat, amikor vegre netezhetek, de az elmult ket alkalommal csak ultem itt butan es nem nagyon tudtam, kinek es mit irjak. Orakig irhatnek arrol, mennyire mas itt minden, es hogy en hogy vagyok ebben az egeszben, de ugy erzem, semmi ertelme reszletezni, es amugy sem akarom ezzel tolteni az idomet. Szoval ez a blogiras most egy kicsit zatonyra futott. Kepeket feltolteni meg mindig nincs idom es turelmem, ugyhogy arra is varni kell meg. Egyelore legyen eleg annyi, hogy jol vagyok, nagyon elvezem, hogy itt lehetek, es fogalmam sincs, mi lesz ket het vagy egy honap vagy fel ev mulva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése