E’ itt a kert!

(Ref.: www.youtube.com/watch?v=MifeuJ_iL1s)

Portugaliaban ketszer van tavasz: eloszor tavasszal, aztan osszel ujra. Marmint ami a kertet illeti. Vagyis ketszer van vetesi-ultetesi szezon, a kertesznek igy ket eselye van, hogy elegendo kajat termesszen maganak, cserebe egesz evben folyamatosan melozhat vele. (Leszamitva a nyari honapokat, amikor napkozben elviselhetetlen a meleg: olyankor irany a tengerpart vagy a kerti viztarozo medence. Ez nem hangzik rosszul, majd meglatjuk.) 

Az itteni kert nem tul nagy, es meg csak ket eve muvelik, de mar igy is csomo minden megterem, nagyon valtozatos a hazi kinalat. Ezeket esszuk a kertbol mostanaban: repa, edeskrumpli, krumpli, cekla (amik sajna eleg satnyara sikeredtek), pasztinak, mindenfele salata (igen! friss fejessali, meg pak soi, meg Swiss chard, amiknek szerintem magyarul nincs is nevuk, annyira nem leteznek otthon), edeskomeny, paprika, zoldhagyma, zoldparadicsom (ami sokkal inkabb hasonlit a paprikara, mint a paradicsomra), szolo, granatalma, meg persze az osszes kotelezo fuszernoveny. Ma elultettem egy csomo kaposztapalantat, valamikor a heten babot vetunk. Mar erik a citrom, januar elejere beerik a narancs meg a mandarin, mar roskadoznak a fak a sok gyumolcs alatt. (Nyam-nyam, varom mar az ujevet...) Ami mar leerett, annak egy resze lefagyasztva tolong a melyhutoben, neha elokerul egy-egy zacsko:  paradicsom es tok tonnaszam, cukkini, gesztenye, sargabarack.  A tobbi meg felfedezesre var.

Es van itt egy specko gyumolcs, a dipspiro, amit nem nagyon tudok mihez hasonlitani, de teljesen rakattantam. Nagy, narancssargas-pirosas, sima heju, belul pedig ledus es mezedes, apro magjai vannak, es az egesz ugy, ahogy van, egyben eheto. Na en ebbol altalaban kettot-harmat benyomok reggelire, amugy meg lekvart, fagyit es turmixot csinalunk belole, tavaszra pedig elkeszul a dipspiro bor es palinka. Tuti cucc. A dipspiro fa bajos tulajdonsaga, hogy az “elsargult” (valojaban csodaszep piros-rozsaszin) leveleit a gyumolcseresi idoszakban lehullajtja, es utana ott all a fa levelek nelkul, tele ezekkel a szines gombokkel -  mint valami egzotikus karacsonyfa. Ebbol harom is van a kertben, naplementekor szoktam oket nezegetni.

A kert egyebkent permakulturas es bio muvelesu, szoval novenyvedoszereket csak a bolti almaval eszunk. A kertet es az eveszetet egyarant nagy elvezettel muveljuk.

E’ itt a kert!

(Ref.: https://www.youtube.com/watch?v=MifeuJ_iL1s)

Portugaliaban ketszer van tavasz: eloszor tavasszal, aztan osszel ujra. Marmint ami a kertet illeti. Vagyis ketszer van vetesi-ultetesi szezon, a kertesznek igy ket eselye van, hogy elegendo kajat termesszen maganak, cserebe egesz evben folyamatosan melozhat vele. (Leszamitva a nyari honapokat, amikor napkozben elviselhetetlen a meleg: olyankor irany a tengerpart vagy a kerti viztarozo medence. Ez nem hangzik rosszul, majd meglatjuk.)

Az itteni kert nem tul nagy, es meg csak ket eve muvelik, de mar igy is csomo minden megterem, nagyon valtozatos a hazi kinalat. Ezeket esszuk a kertbol mostanaban: repa, edeskrumpli, krumpli, cekla (amik sajna eleg satnyara sikeredtek), pasztinak, mindenfele salata (igen! friss fejessali, meg pak soi, meg Swiss chard, amiknek szerintem magyarul nincs is nevuk, annyira nem leteznek otthon), edeskomeny, paprika, zoldhagyma, zoldparadicsom (ami sokkal inkabb hasonlit a paprikara, mint a paradicsomra), szolo, granatalma, meg persze az osszes kotelezo fuszernoveny. Ma elultettem egy csomo kaposztapalantat, valamikor a heten babot vetunk. Mar erik a citrom, januar elejere beerik a narancs meg a mandarin, mar roskadoznak a fak a sok gyumolcs alatt. Nyam-nyam, varom mar az ujevet... 

Es van itt egy specko gyumolcs, a dipspiro, amit nem nagyon tudok mihez hasonlitani, de teljesen rakattantam. Nagy, narancssargas-pirosas, sima heju, belul pedig ledus es mezedes, apro magjai vannak, es az egesz ugy, ahogy van, egyben eheto. Na en ebbol altalaban kettot-harmat benyomok reggelire, amugy meg lekvart, fagyit es turmixot csinalunk belole, tavaszra pedig elkeszul a dipspiro bor es palinka. Tuti cucc. A dipspiro fa bajos tulajdonsaga, hogy az “elsargult” (valojaban csodaszep piros-rozsaszin) leveleit a gyumolcseresi idoszakban lehullajtja, es utana ott all a fa levelek nelkul, tele ezekkel a szines gombokkel -  mint valami egzotikus karacsonyfa. Ebbol harom is van a kertben, naplementekor szoktam oket nezegetni.

Ami mar leerett, annak egy resze lefagyasztva tolong a melyhutoben, neha elokerul egy-egy zacsko:  paradicsom es tok tonnaszam, cukkini, gesztenye, sargabarack.  A tobbi meg felfedezesre var. A kert egyebkent permakulturas es bio muvelesu, szoval novenyvedoszereket csak a bolti almaval eszunk.  

A kertet es az eveszetet egyarant nagy elvezettel muveljuk.

Kutyak Portugaliaban

Ottoni elozetes felmeresem soran tobb internetes oldalon is azzal az informacioval talalkoztam, hogy a kutyatartasi szabalyok Europan belul epp Portugaliaban a legszigorubbak. Ez kicsit meglepett (Portugália vs. Szigor?!), es nem is nagyon ertettem, mit jelenthet, hogy itt abszolut mindenhol porazkotelezettseg van. Hat keremszepen, mindegy is, hogy ez mit akart jelenteni, mert a valosag ugy nez ki, hogy az egesz orszag egy nagy kutyafuttato. Legalabbis itt lent delen ez a helyzet. A megerkezesunk utani elso estet egy parkban toltottuk – volna, ha nincs tele a park kobor kutyakkal, ami teljesen lehetetlenne tette, hogy Fickoval ott satrazzunk. (Igy kotottunk ki egy eldugott helyen a folyoparton.) Nem mintha barmelyik kobor kutya veszelyes lenne, epp ellenkezoleg, baratsagosak emberrel es kutyaval egyarant, csak epp az en kutyam nem szivleli tulsagosan a sajat fajtarsait, ami irto kellemetlen tud lenni, de ez mar egy masik tortenet. Szoval ha hihetunk a felvilagositast ado angol turistanak, a helyzet az, hogy a portugalok a valsag miatt szep sorban –vagy egyszerre- ugy dontottek, hogy nem tudjak tovabb megtartani a kutyaikat, es szabadon engedtek oket mindenfele. De mivel a portugalok (de talan meg inkabb az errefele gyakori nyugat-europai bevandorlok) szeretik a kutyakat, ezert olcso nyakorvet tesznek a kobok kutyak nyakaba, hogy ne gyujtse be oket a sinter, es amikor epp ugy esik, kajat is adnak nekik. Igy azan minden kobor kutya egyben mindenkie is. A kutyaknak kedvez, hogy itt mindenfele teraszos kavezok es ettermek sorakoznak egymas utan, szoval megeri szelidnek es kedvesnek lenni az emberekhez: kis farkcsovalas es mar jon is a kaja az asztalrol. Ennek fenyeben kicsit bosszanto, hogy ugyanakkor a nemkobor, porazon levo, jolnevelt kutyamat szinte sehova nem tudtam eddig bevinni, marmint az ajton tulra be. Az okok felterkepezesere tovabbi kutatasokat kell folytatnom.

Mindenesetre Ficko nagyon sokat valtozott az elmult hetekben, aminek nagyon orulok. Meglepeteskent ert, hogy az elso fogadohelyemen egy kolyokkutya vart minket, akit par nappal elotte szereztek be a helyiek. Egy igazi ugrabugralos, harapdalos, butuska, szoval mondjuk ki oszinten: idegesito kolyokkutya, akit kecskepasztornak szannak, de ehhez en nem fuzok sok remenyt. Ficko sokaig csak marakodni tudott vele, nem is csodalom, Pasha konkretan a hatan ugralt folyamatosan (raadasul mar kolyokkent is nagyobb nala). Egy ido utan viszont elkezdtek nagyokat kergetozni a reggeli seta alatt, en meg jokat rohogtem rajtuk. Nagyon mulatsagos nezni, ahogy az en nyulmozgasu kutyam folyton kicselezi a hosszulabu laklit, majd a kovetkezo pillanatban mindketten bekesen legelesznek egyutt a vizes fuben. Par het utan mar birkozni is tudtak egymassal, szoval vegre egesz normalis modon viselkedett a kutyam, elmult az eddig allando jellegu “maradjunk csak a gazdi seggeben, nehogy valami baj tortenjen vele”-feszko. Legalabbis atmenetileg. A masik dolog, aminek nagyon orulok, hogy az elso par napos stresszeles utan teljesen megszokta a kinti helyet, ami szerintem barmelyik lakaskutyanal nagy szo, de Fickonal plane. Neki eddig meg a videki, masodik otthonaban is szabad bejarasa volt a hazba es altalaban bent is aludt, ha pedig idegen helyre mentunk, akkor jott a szenvedes: nem tudott megmaradni a kinti helyen, ha en bent voltam a hazban, ugatott, kaparta az ajtot, gyakorlatilag lehetetlen volt vele olyan helyre menni, ahol nem aludhatott velem egy helyisegben. Itt pedig heteken at bekesen (vagyis gondolom, hogy bekesen) aludt odakint az ajto melletti hazaban, meg esoben, hidegben is, ahogy az egy igazi farmkutyahoz illik. Miutan az elso helyrol eljottunk, a mostani helyen nincs masik kutya, van viszont macska, hat vele meg nincsenek baratsagban. De nem is eroltetjuk. Itt is feszkokkal kezdtunk, szegenynek nem lehet konnyu egyik helyrol a masikra atszokni, de par nap utan ugy tunik, az itteni kinti helyet is megszerette. A kovetkezo kihivas az lesz, amikor egy masik fogadohelyen majd negy kutyaval kell egyutt laknia, es kozben elviselnie a farkat cibalo kisgyerekeket… Remelhetoleg arrol is ilyen pozitiv hangvetelu beszamolo fog majd szuletni.