„Ez az a nap”

Délelőtt melóba menet (utolsó munkanap!) megláttam egy hirdetést: a bazinagy I ♥ feliratra kaptam fel a fejem (azt hittem, az ájlávjó, aminek semmi keresnivalója a budai négyeshatos megállóban), alatta pedig „EZ AZ A NAP”. Na, aki ezt nem veszi égi jelnek, az nem én vagyok. Első gondolatom nyilván az volt, hogy „Ez az a nap, amikor megkapom az első pozitív visszajelzést egy fogadóhelytől!” (Tegnap nagyon soknak írtam.) Hát, az első email, ami várt: elutasítás. De csak ki kellett várnom a JÓt! Estére már itt volt három másik, ebből kettő pozitív! Van hova mennem!!! Ez akkora, de AKKORA hír volt, hogy feltört belőlem a sírás… Ráadásul az egyik a kedvencemnek kikiáltott hely, ahol a hegyekben kecskék, kertek, vegák várnak, és azt írják (nem a kecskék, hanem a vegák), hogy menjek, örömmel várnak, és ha beválok, maradjak hosszú időre! Na, akkor már csak Portugáliáig kéne eljutnom valahogy októberre…

A terv: a melót már felmondtam, pénzre mostantól csak az eladó cuccokból számíthatok, spórolt pénzem nulla, de a hónap közepéig kiadom a lakást, abból lesz tartalékom, a holmijaimat szétosztom a rászorulók között (ezek ti vagytok, kedves barátaim!), kutyának útlevél, nekem rövid séró és indulhatunk. Editék nagyszékelyi portáján pár nap, átszellemülés, rákészülés, (babadédelgetés), és utána mehet a menet, irány Szlovénia vagy Ausztria, 1-2 hét az első fogadóhelyen, utána az olaszokon, franciákon, spanyolokon átönkénteskedem magam, vagyis ahol találok fogadóhelyet, ott maradok egy kicsit, egyébként ismerősök ismerőseinél egy-egy éjszaka pecózás, és így szépen eljutunk Portugáliába. Mindezt stoppal, car-sharinggel, kedves török kamionsofőrökkel (juj!), Fickóval a póráz másik végén, aki majd megvéd, ha a sátorban kell töltenem az éjszakát valami autóút szélén. És ha egyszer odaértem a célba, akkor ott addig maradunk, ameddig jólesik. Ennél, ami itthon van, minden csak jobban eshet…  Monitor helyett zöld veteményesek, billentyűzet helyett kapanyél, szmog helyett a kecskék szaga, a Volvo buszok légóriadós csengője helyett meg…leginkább a csend és az óceán hangja. Mindig lesz következő hely, ahova mehetek, minden este ayurvédikus vegakaját zabálok (oké, nyilván nem - de a "kedvenc helyemen" bizony igen!), Fickó vígan beáll a kutyafalkákba ugatni, én fantasztikusan érzem magam és eközben olyan minimálból élek, hogy csak néztek. Ez tehát a terv. Az „A” terv. „B” terv az nincsen. Így kénytelen lesz az „A” terv bejönni. Ez az én logikám. Életbiztosítási és életvezetési tanácsokért bármikor és bátran forduljatok hozzám!

A blogírást ma határoztam el, mert a jó hírek örömére annyi frappáns gondolat jutott eszembe, amiket le akartam írni – és amiknek a nagy részét nyilván elfelejtettem, mire idáig eljutottam, úgyhogy érjétek be ennyivel. A címe mindenesetre szerintem marhajó, lehet mondogatni viccesen. Már ezért megérte.

Ja és ez a nap dala (mert ez is volt reggel, teljesen spontán): 

http://www.youtube.com/watch?v=Fz18fxZm3wI

Aki ezt olvassa, küldjön szlovén/osztrák/spanyol/olasz/francia/portugál kontaktokat! LÉCi!