Senkinek ne legyenek illuzioi az elozo poszt kapcsan: az ejszakak itt is nagyon hidegek voltak, es meg mindig hidegek. A verofenyes napsuteses napok vegen, a tiszta, csillagos eg alatt 4-6 fokokban aludtam (neha fagy is volt). November ota szafarisatorban es lakokocsikban. Futetlen lakokocsikban... A satorban volt egy gazmelegitom, a latszat kedveert, amivel kb. 2 fokot tudtam javitani a helyzeten, epp annyit, hogy az agybabujas elotti pizsmafelvetelnel ne fagyjak meg. Aztan lekapcs, mert a gazpalack hamar kifogy. A legtobb ejszakat a fejem bubjaig betakarozva toltottem, rendszeresen felebredve az ejszaka kozepen, hogy egy kis friss (nagyon friss...) levegot vegyek - majd vissza a takaro ala. A hazigazdaim becsuletere valjek (akik mindekozben melyen aludtak a futott hazaikban), hogy mindig kaptam meleg takarokat a halozsakom melle, igy alvas kozben nem faztam. Tenyleg nem. A borus, esos, neha viharos napok pedig cserebe enyhe ejszakakat hoztak, olyankor csak a satorponyvan kopogo eso hangjaval kellett megbirkoznom, de vegul altalaban o gyozott. (Peldaul ezt a posztot hajnali 3-kor irom, mert felebresztett a szakado eso. Toll, papir.)
Megtanultam ertekelni az idojarast: esos nap=meleg ejszaka, hideg reggel=napsutes varhato - hurra, mindig van minek elore orulni! Volt egy rovid, csaloka idoszak januarban, amikor rendes hazban, rendes szobaban aludtam, es meg egy kis fatuzelesu kalyham is volt - na ott sose tudtam, milyen ido var ram napkozben, vagy hogy ejszaka esett-e az eso. Es a hazigazdak hamar ki is rugtak...nem jottunk ki jol egymassal. Mellesleg ok inkabb a lakokocsijukban aludtak, a ket kisgyerekkel egyutt.
Szoval megszoktam es megszerettem ezt a komfort nelkuli eletet. Ja mert ugye a lakokocsikban es a satorban nincs folyoviz, furdoszoba es wc sem. De vizespalack, lavor es vodor mindig akad, falusi turizmus, vagy mi. Farmelet. A napokban vettem eszre magamon, mennyire magatol ertetodoen csinalom ezeket a dolgokat, egy pillanatig sem zavar az otthon megszokott lakaskomfort hianya, pedig igy 5 es fel honap utan ez mar nem a kezdeti "mindencsudajovegreutazunk"-idoszak.
Bevallalos utazas, kiszolgaltatottsag az idojaras viszontagsagainak, falusi minimalkomfort - ezekre a dolgokra gondoltam, amikor par hettel az ut elott ratalaltam az akkor tokeletesen passzolo mottora: "Amikor kilepek a komfortzonambol, akkor kezdek igazan elni." (Koszi, Mapo!) Es ez igy is tortent: baromira elveztem es elvezem meg mindig a stoppolas kiszamithatatlansagat, a kozvetlen kapcsolatot a termeszettel, annak minden nehezsegevel egyutt, elvezem a felnomad eletmodot. De mostanra szep lassan rajottem, hogy a komfortzonambol mashogyan is kileptem, es ez sokkal fontosabb. Az elozo posztban felsorolt dolgok, az alapok: csalad, baratok (eloben, emailben, telefonon), ismeros helyek es szokasok, anyanyelv, a kedvenc kajaim, a sajat zeneim, a szabadsagom, hogy oda es azt es akkor es azzal... ez az igazi osszkomfort. Es ezek igy egyutt mind nagyon hianyoznak. Hat, igy vagyok en lassan fel eve tobbe-kevesbe komfort nelkul...
Ami az elozo, felbemaradt posztban ki nem fejtett ordas kozhelyet illeti a sorsunk alakitasarol: ebben az evben (konkretan januar 1-tol kezdve) valahogy ugy alakult (khm...), hogy a zoldsegek, gyumolcsok es haziallatok helyett leginkabb az emberi termeszetrol tanultam. Voltak nagy talalkozasok, voltak fantasztikusan szep pillanatok is, de legtobbszor inkabb keserves volt az elmult idoszak. Ezert aztan a napokban, a kovetkezo tovabbkoltozes elott egy hettel ugy dontottem, hogy mostantol inkabb elvezni szeretnem az ittletet! Var egy igazi kommuna, sok fiatal arc, az ocean szaga (vegre tenyleg csak egy kilometerre lesz a part), sok nevetes, lazulas, es ujra sok es valtozatos munka a kertben.
Es persze egy ujabb lakokocsi. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése