Eldegelunk.

A kommunaelet legfobb jelemzoje, hogy minden folyton valtozik. Az emberek, a hangulat, a kapcsolatok, meg az idojaras is. Ilyen az elet a Monte da Cunca farmon. Telnek a napok, lazulas-feszules felvaltva, megy az elet a rumliban, dolgozunk, korulottunk rohangal negy kutya, vagy harminc csirke-kacsa, meg Dixie, a gacser liba, aki egy rohadek szexista, a pasiknak udvarol, a csajokra fuj. De en csakazertis mindig megsimogatom, amikor felem jar, hogy zavarba hozzam. Fickora mar nem fuj annyira, mint az elejen, de azert igy is o az ur, a kutya a farkat behuzva, nagy ivben kikeruli.

Amikor zene is szol, mint most, olyankor igazan jo. 

Komfort nelkul

Senkinek ne legyenek illuzioi az elozo poszt kapcsan: az ejszakak itt is nagyon hidegek voltak, es meg mindig hidegek. A verofenyes napsuteses napok vegen, a tiszta, csillagos eg alatt 4-6 fokokban aludtam (neha fagy is volt). November ota szafarisatorban es lakokocsikban. Futetlen lakokocsikban... A satorban volt egy gazmelegitom, a latszat kedveert, amivel kb. 2 fokot tudtam javitani a helyzeten, epp annyit, hogy az agybabujas elotti pizsmafelvetelnel ne fagyjak meg. Aztan lekapcs, mert a gazpalack hamar kifogy. A legtobb ejszakat a fejem bubjaig betakarozva toltottem, rendszeresen felebredve az ejszaka kozepen, hogy egy kis friss (nagyon friss...) levegot vegyek - majd vissza a takaro ala. A hazigazdaim becsuletere valjek (akik mindekozben melyen aludtak a futott hazaikban), hogy mindig kaptam meleg takarokat a halozsakom melle, igy alvas kozben nem faztam. Tenyleg nem. A borus, esos, neha viharos napok pedig cserebe enyhe ejszakakat hoztak, olyankor csak a satorponyvan kopogo eso hangjaval kellett megbirkoznom, de vegul altalaban o gyozott. (Peldaul ezt a posztot hajnali 3-kor irom,  mert felebresztett a szakado eso. Toll, papir.)

Megtanultam ertekelni az idojarast: esos nap=meleg ejszaka, hideg reggel=napsutes varhato - hurra, mindig van minek elore orulni! Volt egy rovid, csaloka idoszak januarban, amikor rendes hazban, rendes szobaban aludtam, es meg egy kis fatuzelesu kalyham is volt - na ott sose tudtam, milyen ido var ram napkozben, vagy hogy ejszaka esett-e az eso. Es a hazigazdak hamar ki is rugtak...nem jottunk ki jol egymassal. Mellesleg ok inkabb a lakokocsijukban aludtak, a ket kisgyerekkel egyutt.

Szoval megszoktam es megszerettem ezt a komfort nelkuli eletet. Ja mert ugye a lakokocsikban es a satorban nincs folyoviz, furdoszoba es wc sem. De vizespalack, lavor es vodor mindig akad, falusi turizmus, vagy mi. Farmelet. A napokban vettem eszre magamon, mennyire magatol ertetodoen csinalom ezeket a dolgokat, egy pillanatig sem zavar az otthon megszokott lakaskomfort hianya, pedig igy 5 es fel honap utan ez mar nem a kezdeti "mindencsudajovegreutazunk"-idoszak.

Bevallalos utazas, kiszolgaltatottsag az idojaras viszontagsagainak, falusi minimalkomfort - ezekre a dolgokra gondoltam, amikor par hettel az ut elott ratalaltam az akkor tokeletesen passzolo mottora: "Amikor kilepek a komfortzonambol, akkor kezdek igazan elni." (Koszi, Mapo!) Es ez igy is tortent: baromira elveztem es elvezem meg mindig a stoppolas kiszamithatatlansagat, a kozvetlen kapcsolatot a termeszettel, annak minden nehezsegevel egyutt, elvezem a felnomad eletmodot. De mostanra szep lassan rajottem, hogy a komfortzonambol mashogyan is kileptem, es ez sokkal fontosabb. Az elozo posztban felsorolt dolgok, az alapok: csalad, baratok (eloben, emailben, telefonon), ismeros helyek es szokasok, anyanyelv, a kedvenc kajaim, a sajat zeneim, a szabadsagom, hogy oda es azt es akkor es azzal... ez az igazi osszkomfort. Es ezek igy egyutt mind nagyon hianyoznak. Hat, igy vagyok en lassan fel eve tobbe-kevesbe komfort nelkul...

Ami az elozo, felbemaradt posztban ki nem fejtett ordas kozhelyet illeti a sorsunk alakitasarol: ebben az evben (konkretan januar 1-tol kezdve) valahogy ugy alakult (khm...), hogy a zoldsegek, gyumolcsok es haziallatok helyett leginkabb az emberi termeszetrol tanultam. Voltak nagy talalkozasok, voltak fantasztikusan szep pillanatok is, de legtobbszor inkabb keserves volt az elmult idoszak. Ezert aztan a napokban, a kovetkezo tovabbkoltozes elott egy hettel ugy dontottem, hogy mostantol inkabb elvezni szeretnem az ittletet! Var egy igazi kommuna, sok fiatal arc, az ocean szaga (vegre tenyleg csak egy kilometerre lesz a part), sok nevetes, lazulas, es ujra sok es valtozatos munka a kertben.

Es persze egy ujabb lakokocsi. :)

Talicskaztunk...

A talicskazastol mindig is tartottam. A talicska nehez, inog, feborul, kiborul, legurul, es raejtem a labamra. Mostanra jobaratok lettunk, a talicska es en. Az elmult harom honapban toltam benne csirkeolat, szalmabalat, kobmeteres viztartalyt, frissen nyirt fuvet, elszaradt palmaleveleket, legyilkolt kaktuszokat (a gyilkos en voltam - es nagyon elveztem!), es mindezt sokszor nehezitett palyan. A farmelet nem a simara betonozott, vizszintes utakrol hires. A kezdeti ellenerzesem (felelmem?) legyozese utan vegul persze sikerrel vettem az akadalyokat, es ma mar egyenesen keresem az olyan feladatokat, amiket baratommal, a talicskaval vegezhetek.

Szoval takaritottunk: talicskaztuk kifele a sok szart. Azt hiszem, minden bolcs/jogi/buddha igy kezdte, de en nem vagyok es nem is leszek soha egyik sem. (Bar baratnom, Agi szerint biztos bolcsebb leszek a vegere - ha meglatjuk.) Boven eleg nekem a tudat, hogy par honap alat tobb evnyi pszichologushoz, kineziologushoz, ezo-spiro tanfolyamokra es szellemi gyogyito kozpontokba valo jarast hoztam be. Elmenyek, raebredesek, valtozasok - minden olyan suru iramban jott, hogy sokszor egeszen beleszedultem. Denem nagykepuskodni akarok: minden tiszteletem a pszicho/kinezio/ezo-spirologusoke, es azoke, akik veluk gyogyulnak. Mindossze annyi a tortenet, hogy bennem sosem volt eleg kitartas ( es a zsebemben eleg zse) ezekhez a dolgokhoz, igy vegul kenytelen voltam a LECet valasztani. Tisztaban voltam vele, hogy nem lesz konnyu, a legtob nehezseget pontosan lattam elore, de bevallom, arra nem szamitottam, hogy minden perdben ilyen intenziv kurzus lesz az egesz. Egy folyamatos iskola, ahol nincs szunido. De igy legalab az eredmenyre sem kell eveket varni.

Kozhely, hogy a termeszetnek gyogyito ereje van, ahogy az is kozhely, hogy a sorsunkat mi magunk alakitjuk. Hat vallalom: ez most egy kozhelyes blogbejegyzes. (A jovoben, igerem, igyekszem ujra eredeti es erdekfeszito modon irni, mert igy visszaolvasva az elozo mondatot, nekem is kicsit forog a gyomrom...) A workawayerek (vagy wwooferek) ritkabbik csaladjaba tartozom: nem sokan lecelnek le penz, tars, laptop, mp3 lejatszo, lakokocsi, valamint rovid-es hosszutavu tervek nelkul, kutyaval megspekelve - es egy nem konnyu termeszettel megaldva. De nem volt mas valasztasom (foleg ami az utobbit illeti), csak aban az egyben voltam biztos, hogy a termeszetbe vagyom. Az hamar kiderult, hogy a betonvaros helyetti allando zold kornyezet mar onmagaban sokat lazit a feszult idegeken, es valahogy sokkal jobb fej tudok lenni, ha a napot nem a monitor elott gornyedve, hanem a kertben (szinten gornyedve) toltom. Ezt meg idaig nem sikerult megunnom, es elkepzelheto, hogy soha nem is fogom. Amikor megis nyavalyogni tamad kedvem, akkor gyors osszehasonlitast vegzek fejben: "Irodazni szeretnel inkabb, vagy kapalsz tovabb a napsutesben? Na ugye..." Es hat igen, az tagadhatatlan, hogy a 15-20 fokot portugal "tel" nagymertekben hozzajarul a stabilabb kulso-belso komforterzethez. Vagy hivjuk siman boldogsagnak. (Javaslom mindenkinek, hogy az Amszterdam-Dublin-London-Parizs-Roma lista legtetejere most vesse fel: Algarve, Portugalia.)

Nem veletlen, hogy eddig nem tul sok portugallal ismerkedtem ossze: itt Europa delnyugati csucskeben hemzsegnek a nemetek, angolok, hollandok, akik1-2-5-10-20 evvel ezelott idemenekultek egy ropke nyaralasra a hideg es nyalkas eszakrol, hogy aztan soha tobbet ne terjenek vissza. Elkepeszto sztorikat hallottam mar, de alapjaban veve mind ugyanarrol szolnak: ha egyszer itt egesz evben sut a nap es minden zold meg viragzik (a legforrobb nyari honapokat kiveve, amikor nagyjabol minden elszarad, es csak az oceanban husolve lehet kibirni - meglatuk, de azert ez sem hangzik olyan rosszul...), akkor minek hazamenni a szurkesegbe? Plusz itt nyugi van, senki sem hajt, hogy dolgozzal allandoan, mint a guzu, mert itt mindenki rohadtul raer, es ugysincs nagyon munka, hja.

(A bejegyzes itt megszakad... A folytatas egy uj bejegyzes lesz, amikor az Elet engedi, hogy megszulessen.)

E’ itt a kert!

(Ref.: www.youtube.com/watch?v=MifeuJ_iL1s)

Portugaliaban ketszer van tavasz: eloszor tavasszal, aztan osszel ujra. Marmint ami a kertet illeti. Vagyis ketszer van vetesi-ultetesi szezon, a kertesznek igy ket eselye van, hogy elegendo kajat termesszen maganak, cserebe egesz evben folyamatosan melozhat vele. (Leszamitva a nyari honapokat, amikor napkozben elviselhetetlen a meleg: olyankor irany a tengerpart vagy a kerti viztarozo medence. Ez nem hangzik rosszul, majd meglatjuk.) 

Az itteni kert nem tul nagy, es meg csak ket eve muvelik, de mar igy is csomo minden megterem, nagyon valtozatos a hazi kinalat. Ezeket esszuk a kertbol mostanaban: repa, edeskrumpli, krumpli, cekla (amik sajna eleg satnyara sikeredtek), pasztinak, mindenfele salata (igen! friss fejessali, meg pak soi, meg Swiss chard, amiknek szerintem magyarul nincs is nevuk, annyira nem leteznek otthon), edeskomeny, paprika, zoldhagyma, zoldparadicsom (ami sokkal inkabb hasonlit a paprikara, mint a paradicsomra), szolo, granatalma, meg persze az osszes kotelezo fuszernoveny. Ma elultettem egy csomo kaposztapalantat, valamikor a heten babot vetunk. Mar erik a citrom, januar elejere beerik a narancs meg a mandarin, mar roskadoznak a fak a sok gyumolcs alatt. (Nyam-nyam, varom mar az ujevet...) Ami mar leerett, annak egy resze lefagyasztva tolong a melyhutoben, neha elokerul egy-egy zacsko:  paradicsom es tok tonnaszam, cukkini, gesztenye, sargabarack.  A tobbi meg felfedezesre var.

Es van itt egy specko gyumolcs, a dipspiro, amit nem nagyon tudok mihez hasonlitani, de teljesen rakattantam. Nagy, narancssargas-pirosas, sima heju, belul pedig ledus es mezedes, apro magjai vannak, es az egesz ugy, ahogy van, egyben eheto. Na en ebbol altalaban kettot-harmat benyomok reggelire, amugy meg lekvart, fagyit es turmixot csinalunk belole, tavaszra pedig elkeszul a dipspiro bor es palinka. Tuti cucc. A dipspiro fa bajos tulajdonsaga, hogy az “elsargult” (valojaban csodaszep piros-rozsaszin) leveleit a gyumolcseresi idoszakban lehullajtja, es utana ott all a fa levelek nelkul, tele ezekkel a szines gombokkel -  mint valami egzotikus karacsonyfa. Ebbol harom is van a kertben, naplementekor szoktam oket nezegetni.

A kert egyebkent permakulturas es bio muvelesu, szoval novenyvedoszereket csak a bolti almaval eszunk. A kertet es az eveszetet egyarant nagy elvezettel muveljuk.

E’ itt a kert!

(Ref.: https://www.youtube.com/watch?v=MifeuJ_iL1s)

Portugaliaban ketszer van tavasz: eloszor tavasszal, aztan osszel ujra. Marmint ami a kertet illeti. Vagyis ketszer van vetesi-ultetesi szezon, a kertesznek igy ket eselye van, hogy elegendo kajat termesszen maganak, cserebe egesz evben folyamatosan melozhat vele. (Leszamitva a nyari honapokat, amikor napkozben elviselhetetlen a meleg: olyankor irany a tengerpart vagy a kerti viztarozo medence. Ez nem hangzik rosszul, majd meglatjuk.)

Az itteni kert nem tul nagy, es meg csak ket eve muvelik, de mar igy is csomo minden megterem, nagyon valtozatos a hazi kinalat. Ezeket esszuk a kertbol mostanaban: repa, edeskrumpli, krumpli, cekla (amik sajna eleg satnyara sikeredtek), pasztinak, mindenfele salata (igen! friss fejessali, meg pak soi, meg Swiss chard, amiknek szerintem magyarul nincs is nevuk, annyira nem leteznek otthon), edeskomeny, paprika, zoldhagyma, zoldparadicsom (ami sokkal inkabb hasonlit a paprikara, mint a paradicsomra), szolo, granatalma, meg persze az osszes kotelezo fuszernoveny. Ma elultettem egy csomo kaposztapalantat, valamikor a heten babot vetunk. Mar erik a citrom, januar elejere beerik a narancs meg a mandarin, mar roskadoznak a fak a sok gyumolcs alatt. Nyam-nyam, varom mar az ujevet... 

Es van itt egy specko gyumolcs, a dipspiro, amit nem nagyon tudok mihez hasonlitani, de teljesen rakattantam. Nagy, narancssargas-pirosas, sima heju, belul pedig ledus es mezedes, apro magjai vannak, es az egesz ugy, ahogy van, egyben eheto. Na en ebbol altalaban kettot-harmat benyomok reggelire, amugy meg lekvart, fagyit es turmixot csinalunk belole, tavaszra pedig elkeszul a dipspiro bor es palinka. Tuti cucc. A dipspiro fa bajos tulajdonsaga, hogy az “elsargult” (valojaban csodaszep piros-rozsaszin) leveleit a gyumolcseresi idoszakban lehullajtja, es utana ott all a fa levelek nelkul, tele ezekkel a szines gombokkel -  mint valami egzotikus karacsonyfa. Ebbol harom is van a kertben, naplementekor szoktam oket nezegetni.

Ami mar leerett, annak egy resze lefagyasztva tolong a melyhutoben, neha elokerul egy-egy zacsko:  paradicsom es tok tonnaszam, cukkini, gesztenye, sargabarack.  A tobbi meg felfedezesre var. A kert egyebkent permakulturas es bio muvelesu, szoval novenyvedoszereket csak a bolti almaval eszunk.  

A kertet es az eveszetet egyarant nagy elvezettel muveljuk.

Kutyak Portugaliaban

Ottoni elozetes felmeresem soran tobb internetes oldalon is azzal az informacioval talalkoztam, hogy a kutyatartasi szabalyok Europan belul epp Portugaliaban a legszigorubbak. Ez kicsit meglepett (Portugália vs. Szigor?!), es nem is nagyon ertettem, mit jelenthet, hogy itt abszolut mindenhol porazkotelezettseg van. Hat keremszepen, mindegy is, hogy ez mit akart jelenteni, mert a valosag ugy nez ki, hogy az egesz orszag egy nagy kutyafuttato. Legalabbis itt lent delen ez a helyzet. A megerkezesunk utani elso estet egy parkban toltottuk – volna, ha nincs tele a park kobor kutyakkal, ami teljesen lehetetlenne tette, hogy Fickoval ott satrazzunk. (Igy kotottunk ki egy eldugott helyen a folyoparton.) Nem mintha barmelyik kobor kutya veszelyes lenne, epp ellenkezoleg, baratsagosak emberrel es kutyaval egyarant, csak epp az en kutyam nem szivleli tulsagosan a sajat fajtarsait, ami irto kellemetlen tud lenni, de ez mar egy masik tortenet. Szoval ha hihetunk a felvilagositast ado angol turistanak, a helyzet az, hogy a portugalok a valsag miatt szep sorban –vagy egyszerre- ugy dontottek, hogy nem tudjak tovabb megtartani a kutyaikat, es szabadon engedtek oket mindenfele. De mivel a portugalok (de talan meg inkabb az errefele gyakori nyugat-europai bevandorlok) szeretik a kutyakat, ezert olcso nyakorvet tesznek a kobok kutyak nyakaba, hogy ne gyujtse be oket a sinter, es amikor epp ugy esik, kajat is adnak nekik. Igy azan minden kobor kutya egyben mindenkie is. A kutyaknak kedvez, hogy itt mindenfele teraszos kavezok es ettermek sorakoznak egymas utan, szoval megeri szelidnek es kedvesnek lenni az emberekhez: kis farkcsovalas es mar jon is a kaja az asztalrol. Ennek fenyeben kicsit bosszanto, hogy ugyanakkor a nemkobor, porazon levo, jolnevelt kutyamat szinte sehova nem tudtam eddig bevinni, marmint az ajton tulra be. Az okok felterkepezesere tovabbi kutatasokat kell folytatnom.

Mindenesetre Ficko nagyon sokat valtozott az elmult hetekben, aminek nagyon orulok. Meglepeteskent ert, hogy az elso fogadohelyemen egy kolyokkutya vart minket, akit par nappal elotte szereztek be a helyiek. Egy igazi ugrabugralos, harapdalos, butuska, szoval mondjuk ki oszinten: idegesito kolyokkutya, akit kecskepasztornak szannak, de ehhez en nem fuzok sok remenyt. Ficko sokaig csak marakodni tudott vele, nem is csodalom, Pasha konkretan a hatan ugralt folyamatosan (raadasul mar kolyokkent is nagyobb nala). Egy ido utan viszont elkezdtek nagyokat kergetozni a reggeli seta alatt, en meg jokat rohogtem rajtuk. Nagyon mulatsagos nezni, ahogy az en nyulmozgasu kutyam folyton kicselezi a hosszulabu laklit, majd a kovetkezo pillanatban mindketten bekesen legelesznek egyutt a vizes fuben. Par het utan mar birkozni is tudtak egymassal, szoval vegre egesz normalis modon viselkedett a kutyam, elmult az eddig allando jellegu “maradjunk csak a gazdi seggeben, nehogy valami baj tortenjen vele”-feszko. Legalabbis atmenetileg. A masik dolog, aminek nagyon orulok, hogy az elso par napos stresszeles utan teljesen megszokta a kinti helyet, ami szerintem barmelyik lakaskutyanal nagy szo, de Fickonal plane. Neki eddig meg a videki, masodik otthonaban is szabad bejarasa volt a hazba es altalaban bent is aludt, ha pedig idegen helyre mentunk, akkor jott a szenvedes: nem tudott megmaradni a kinti helyen, ha en bent voltam a hazban, ugatott, kaparta az ajtot, gyakorlatilag lehetetlen volt vele olyan helyre menni, ahol nem aludhatott velem egy helyisegben. Itt pedig heteken at bekesen (vagyis gondolom, hogy bekesen) aludt odakint az ajto melletti hazaban, meg esoben, hidegben is, ahogy az egy igazi farmkutyahoz illik. Miutan az elso helyrol eljottunk, a mostani helyen nincs masik kutya, van viszont macska, hat vele meg nincsenek baratsagban. De nem is eroltetjuk. Itt is feszkokkal kezdtunk, szegenynek nem lehet konnyu egyik helyrol a masikra atszokni, de par nap utan ugy tunik, az itteni kinti helyet is megszerette. A kovetkezo kihivas az lesz, amikor egy masik fogadohelyen majd negy kutyaval kell egyutt laknia, es kozben elviselnie a farkat cibalo kisgyerekeket… Remelhetoleg arrol is ilyen pozitiv hangvetelu beszamolo fog majd szuletni.

Medronhos (ejtsd: medronnyus)

Az ember azt hinne, szakado esoben gyumolcsot szedni a farol utalatos melo. De egyszercsak kiderul, hogy valojaban ugy az igazi! Esoben eleve adott a vedofelszereles, a vastag, muanyag esokabat, amiben az addig athatolgatatlan tuskebokor-dzsungel nem jelent tobbe akadalyt, es vegre minden egyes fa elerhetove valik. Plusz mig szaraz idoben apro fadarabkak hullanak az ember szemebe (kontaktlencseseknel ez gyilkos elmeny), addig esoben csak a sima viz csorog bele minden resbe. Esoben a fa hajlekonyabb, konnyebb elerni a magasan levo bogyokat, es az eso le is veri a legerettebb szemeket a foldre, csak fel kell oket szedni. A nap sem sut az ember szemebe, igy minden bogyo tisztan latszik, es az ujabb homlokrancok kialakulasa elkerulheto. Osszessegeben tehat: tobb gyumolcs, nagyobb sikerelmeny! Ez vegul ellensulyozza a csuromvizes-nadrag-bugyi-elmenyt (mert vizallo nadrag az sajnos nincs a keszletben). Es mire a nap kisut, az ember mar vegzett is a gyumolcsszedessel!

A medronhosbol egyebkent a portugalok palinkat foznek, amit palinkafogyaszto orszagbol szarmazokent termeszetesen amint lehet, meg is kosoltam: atlatszo, eros, jolesik. De azert egy jo magyar barackkal vagy kortevel nem szallhat versenybe.