Egybol hat

Epp egy hete vagytok itt (ezt epp egy hete irtam - a szerk.), de fejben mar sokkal regebb ota "itt" vagyok. A kapalas nem csak vicc volt: kapalok, gyomlalok, ultetek, begyujtok, kecskeket terelek (probalom terelni oket, de nem nagyon hagyjak),  (ennek okan azota nem is terelem oket, atadtam masoknak ezt a nagy lehetoseget), ajtot csiszolok, kuktaskodom, jatszom a kutyakkal, felsetalok a hegytetore, punnyadok a fuggoagyban - vagyis pontosan azt csinalom, amire vagytam. Egy kivetellel: az alignal muszaj joval tobbet beszelnem, mert egy helyett hirtelen hatan lettunk onkentesek. 6-tol 46 evesig terjed a skala. Igy lett a csendes befele fordulasbol nagycsalad-elmeny - es ami a legfurabb, hogy semmi bajom nincs ezzel igy. Eloszor azt gondoltam, hogy nem akarok most ennyi ember kozott lenni, de hamar kiderult, hogy mindenki nagyon jo fej, es ez a hely olyan tagas, hogy meg igy is mindenki megtalaja a sajat kis elvonulos helyet.

Igazabol nem nagyon erzem ezt a blogirast - pedig elotte azt hittem, alig varom majd azt a heti egy alkalmat, amikor vegre netezhetek,  de az elmult ket alkalommal csak ultem itt butan es nem nagyon tudtam, kinek es mit irjak. Orakig irhatnek arrol, mennyire mas itt minden, es hogy en hogy vagyok ebben az egeszben, de ugy erzem, semmi ertelme reszletezni, es amugy sem akarom ezzel tolteni az idomet. Szoval ez a blogiras most egy kicsit zatonyra futott. Kepeket feltolteni meg mindig nincs idom es turelmem, ugyhogy arra is varni kell meg. Egyelore legyen eleg annyi, hogy jol vagyok, nagyon elvezem, hogy itt lehetek, es fogalmam sincs, mi lesz ket het vagy egy honap vagy fel ev mulva.

8 nap, 2000 kilometer, 30 000 forint, ezer elmeny.

szeptember 13.  Kelenfold:

A hatizsak rohadt nehez es szep szines, a raaggatott halozsak-sator-polifoam-gumipapucs harmonikus osszkepet alkotnak egymassal es velem. kutyska a terhekbol szerencsere semmit sem erez, bekesen fekszik a labamnal. Irany Nagyszekely.

szeptember 22. Nagyszekely:

Edit kerdezte, hogy szeretnek-e huzni Tarot-kartyat, hat miert is ne. Anti-ezok nyugodtan ugrojak at a kovetkezo reszt!

Elso kerdes: Miben kell valtoznom?

Valasz: a Fopapno. Befele fordulas, sugallatok, belso hang, into szo. Ne itelj elsore! Mely erzelmek keresese, nem logikai uton. Rejtett kepessegek fejlesztese.

Masodik kerdes: Mi segit nekem?

Valasz: a Hold. Ket kutya, a sotet es a vilagos. A sotet kutya a mult traumai, a mindig ott leselkedo veszelyek. mindentol lehet felni. A vilagos kutya ezeket a hangokat csititja, visszaallitja az egyensulyt. Nem szabad felni, mert a Nap mindenhol ott van, akkor is, amikor epp nem latom.

Minden inspiral az utra. Egy tortenet egy ismeretlenrol, egy dal (Pacha Mama - koszi, Eletfasok!), egy kisbaba, a Hold fenye, egy kozos elmeny, egy gondolat:

"Amikor kilepek a komfortzonambol, akkor kezdek el ELNI."

szeptember 23. siofoki vasutallomas elotti park.

Arra jutottam, hogy hiaba varok mindig az iro-ihletre, most leginkabb olyan gondolatok vannak bennem, amik magamrol, magamnak szolnak. Szoval ugy tunik, nem lesz ebbol utazoblog, maradok a szimpla elmenybeszamoloknak, amikor epp van kedvem irni.

Nagyszekely a legjobb dontes volt. Ez a par nap gyogyito volt a varosi hulyesegek utan - rohangalas, intezes, beszerzes, kiborulas, veszekedes, pakolas, dobozolas, lakaskiadas, elkoszonesek es elmaradt elkoszonesek, meg egy kis rohanas. nagyon jol esett itt megnyugodni, rakeszulni az utra. Edit, Karl, Lea baba az Eletfa Mantra Kor es maga nagyszekely nagyon jo energiakat adtak.

A stoppolassal kapcsolatban meg kiderult, hogy minel tobbet kerdezgetem az embereket, annal tobbfele valaszt kapok, a "minden szuper lesz vegig"-tol az "Olaszorszagban lehetetlen stoppolni"-ig, ugyhogy a legbiztosabb, hogy ugyis csak rajtam fog mulni. Es en azt akarom, hogy ez sikeruljon, es nem hiszem, hogy pont en ne lennek ra kepes. Jo lesz mar vegre az orszagon kivul lenni (ezt ugy mondjak: "a hataron tul", de en nem szeretem ezt a "hatar" szot, van benne valami negativ, elzarkozo jelentes). Akkor fog eloszor megcsapni az utazas szaga, amit mar annyira varok.

szeptember 26. Tobbszaz kilometerrel kesobb, valahol Genova utan egy benzinkuton ejszaka

Ezer dolgot fel tudnek sorolni, ami sokkal rosszabb, mint egy benzikkut shopjaban tolteni az ejszakat. Foleg ha tudom, hogy reggel hatkor a kedves roman kamionsofor biztosan elvisz egeszen Barcelonaig. Peldaul Genovaban a kikoto kornyeken fel-ala maszkalni az embertelen zajban es mocsokban biztosan rosszabb volt. Ott azt hittem, megorulok - ez ahhoz kepest a mennyorszag. Meg ha a fejem folott ordit is a teve es dolnek a katasztrofahirek. (Az egyik leghasznosabb dolog, amit mindig magammal hordok: fuldugo!) Ficko vegre pihen, meg ha nem is a mai lesz elete legnyugodtabb ejszakaja.

Jo lett volna az elmult 3 napban is irni, de nem volt alkalom. Hihetetlen, hogy csak 3 napja indultam el Magyarorszagrol, ilyentajt meg nagykaniszan voltam. 5 kamionsoforrel volt fuvarom, ket autoval, es mar en is nehezen tudom kovetni, mikor es hol mi tortent.

(Itt egy hosszu, reszletes beszamolo kovetkezik, mely atugorhato. - a szerk.)

Udineben ejjel kettokor a kihalt utcakon 5 percbe telt szallat talalni, Robert apjanak az ettermeben, rendes agyban aludtunk, ami konkretan eletmento volt, mivel egesz ejjel esett. Masnap orakat toltottem el az ut szelen hiaba stoppolva, este ujra jott a vihar, vegul meg egy ejszakat kenytelen voltam ott maradni - fogalmam se volt, merre van a palyaudvar, mindenki kocsival kozlekedik, sehol egy gyalogos az utcan, plusz a taskaimmal kb. 500 metert tudok megtenni, utana 5 perc piheno. (Ez volt egyebkent az egyik legidegesitobb dolog az egesz uton, ami raadasul, mint jelent helyzetben is, jopar dolgot lehetetlenne tett.) Masnap vettem egy rohadt draga vonatjegyet Velencebe, hogy majd onnan stoppolok tovabb - ez nagy hiba volt, aki jart mar Velenceben, az erti, miert. De legalabb elmondhatom, hogy lattam Velencet - cirka masfel orara. Es ittam egy szinten eletmento kavet. (Nem ertem, mit vannak ugy oda az olaszok attol, hogy sehol sem tudnak "rendes olasz kavet" inni, barmelyik jobb pesti kavezoban pont ugyanolyan a kapucsino, mint naluk.) Velencebol Mestrebe menet a buszon egy kedves olasz fiatalember eliranyitott a legalkalmasabb benzinkutra, ahol 5 perc alatt lottem egy autos fuvart Veronaba, ahol 5 perc utan lekapcsolt a zebran egy olasz kamionsofor, hogy ugyan nem fuvart keresek-e. (Ez kesobb tobbszor is elofordult, hogy keresnem sem kellett, a fuvar talalt meg engem.) Vele persze ut kozben szo esett szexrol es hazassagrol is, ami nem ert meglepeteskent, az olasz kamionsofor is csak olyan, mint barmelyik olasz ferfi, csak magasabban ul.) Kedvesen haritottam, Nico pedig vegig teljesen korrekt volt.

Milanoban Gunesnel aludtam (Justin, thanks for the contact, it nwas perfect!), vegre tudtam angolul beszelgetni, foztem neki egy jo lecsot, agyban aludhattam. Milanobol Genovaig az ut egy szakasza a hegyek kozott kanyarog, tatva maradt a szam, annyira gyonyoru volt koros-korul minden. Nem tudtam betelni a latvannyal. (Akkor is es kesobb is sokszor gondoltam arra, hogy repulni mennyire unalmas, es hogy ezt a latvanyt orultseg lett volna kihagyni.)

Aztan jott a genovai borzalom, ahol az orakig tarto fel-ala maszkalas utan (brrr...) vegul a kikotoben kotottunk ki (haha), ahol kozvetlenul a kijaratnal fogadtuk a kamionokat a golyostollal gondosan elkeszitett FRANCIA felirattal. (Ami a legjobban hianyzott az uton: az a kurva vastag filc, amit otthon felejtettem!!! Hihetetlenul hangzik, de sehol sem tudtam beszerezni egyet. Igy legalabb idorol-idore volt alkalmam elmerulni valami alkotomunkaban...Mindenki probalja ki egyszer, mennyi ido golyostollal, szep nagy, vastag betukkel lesatirozni azt, hogy MILANO/GENOVA/TARRAGONA/PORTO DE LAGOS/MONCHIQUE. ) A kamionsoforok 90%-a kedvesen, mosolyogva razta a fejet es szettarta a kezet, nemelyik meg egy "Mi dispiace!"-t is odakialtott. Gondolom, nem hatrany, hogy nem egy szakallas, izzadt polos, raszta haju hippit latnak.Persze vegul sikerult egy tulzottan segitokesz soforbe belefutnom, aki ugyan kiszabaditott minket arrol a szornyu helyrol, viszont fogalma sem volt, hogy hol a kovetkezo benzinkut, igy vegeztem itt, a semmi kozepen ejszaka.

--- 

Ezek a tortenesek. Egyebkent marhara elvezem az egeszet. Felszabadito erzes. Felemet egyszer sem ereztem. Stressz ket dologtol van: amikor a maszkalastol leszakad a vallam, vagy amikor nagyvarosban kotunk ki es ujra az a szornyu zaj es orulet vesz korul. Az elmult napok csondje utan Milano sokkolo volt (pedig csak olzan, mint Budapest), Genova pedig borzalmas. Sajnalom, biztos ott is van kedves es szep varosresz, talan majd egyszer maskor.

Ez az erzes teljesen megerosit a celomban: minel csendesebb, nyugodtabb, eldugottabb helyre vagyom most, es csak a zold erdekel, semmi epulet, latnivalo vagy buli. Es az is bebizonyosodott, hogy az emberek nagy resze segiteni akar. Meglatnak az iszonyu bagy hatizsakkal, kutyaval, mosolyogva, es maris mindenki nyitottan fordul felem. Fickonak azert eleg stresszes ez a sok utazas, nem lennek a helyeben (haha9), de szokas szerint eltur mindent, es tulajdonkeppen semmi gond nincs vele. Nagyon jo, hogy itt van velem, es remelem, hogy a sok utazos stresszt kompenzalja majd, amikor vegul kikotunk a celban.

Amugy a penz nem igazan hianyzik. Vegulis teljesen jol elvagyok, a legjobb kajak a legolcsobbak (friss gyumolcs es zoldseg a piacrol), Fickonak pedig biztosab jut kaja minden este, mert itt cipelem magammal a ketheti adagjat keresztul Europan.

A masik, masok altal neccesnek hitt dolog, hogy egyedul vagyok, valojabn abszolut elony: a kamionosok nem tudnak ket embert felvenni, szoval parban eleve csak az autok johetnek szoba. Ficko miatt pedig csak egyszer utasitottak vissza, ugyhogy vele is csak jol jartam.

Amivel viszont nem volt tul nagy szerencsem: amerre mentem, mindenhol eso fogadott. Kurvanagy hatizsakokkal, kutyaval, kimerulten maszkalni az esoben, - hat, az nem valami nagy elmeny.

(Es akkor egy kisebb ugras:)

szeptember 29. Spanyolorszag, Costa del Sol.

Innentol mar nincs leirt elmenybeszamolom. Csak a fejemben.

Banyek, ott vagyok ezen a hihetetlen helyen, szikrazo napsutes, vegelathatatlan tengerpart, korulottem flangalnak a gazdag, lebarnult angol turistak, en meg csak rohogok. De ugy igazan, hangosan. Az egesz szinte keptelenseg. Ficko fel-ala rohangal a homokban, aztan megfurdetem a tengerben, es ugy erzem: na innen most azert egy kicsit nehez tovabbmenni. Es majdnem nulla forintbol sikerult ide eljutnom. Par oraval kesobb mar nem rohogtem, de az az egy ora azon a parton megerte az osszes nehezseget, ami utana kovetkezett.

Del-Spanyolorszagba lejutni pont olyan konnyu volt, mint amilyen fantasztikus volt a part, es amilyen lehetetlen volt kijutni onnan. A Costa del Solra mindenki csak erkezik, senki nem megy kifele. Vegulis valahol meg tudom erteni oket. Sok-sok ora elkeserito varakozas utan vegul estere lett fuvarom: ket kedves fiatalember vett fel a benzinkutrol. Ut kozben kideult, hogy az egyikojuk (akitol egy kicsit tartottam, kb. 150 kilos hustorony, nem sok eselyem lett volna ellene, ha epp be akarnak vinni a bokorba szorakozni egy kicsit) eppenseggel egy pap, epp egy lagzibol tartott hazafele, ahol egy rokonat eskette, a masik pedig szinten egy jokereszteny baranyka. A vegallomason a lelkere kotottek a benzinkutasnak, hogy vigyazzon ram, engedjen a kavezo bejaratana elott satrazni, szerezzen nekem fuvart a kamionosoktol, meg minden. Miutan elmentek, korulneztem, es ugy dontottem, hogy en ugyan nem satrazok a betonon, es kozoltem az aggodo kutassal, hogy bementunk a fak koze aludni. Az egyik legbiztonsagosabb hely volt a vilagon, olyan jol aludtam, mint egesz uton egyszer sem.

Aztan mar minden gyorsan tortent... Es egyszercsak itt talaltam magam Portugaliaban, a szomszed varoskaban. Es akkor hirtelen ujra emlekeztem, hogy evekkel ezelott mit imadtam annyira ezen a helyen. Az illatok, a szinek, a nyelv, a hazak, a fantasztikus taj... Fellelegzes volt ideerni.

Es akkor jott a poen: 25 kilometerre a celtol nem tudtam, hogy pontosan hova is kell mennem. Mint kesobb kiderult, a fogadohelyen a pasi azt hitte, hogy elkuldte nekem a telefonszamukat, de valojaban nem, en meg ott alltam mindenfele elerhetoseg nelkul. Azt tudtam, hogy netezni csak hetente 2-3-szor szoktak, ugyhogy bizhattam a szerencsemben, hogy inkabb elobb mint utobb olvassak az s.o.s uzenetet (amit kedves Zoli baratom irt nekik a nevemben, mivel nalam nincs net). Egy ejszakat a szomszed kisvarosban satraztam, masnap idestoppoltam a varosba, elmentem a rendorsegre, a netezohelyre, de sehol sem tudtam segiteni. Vegul az tortent, ami az uton minden alkalommal: amikor mar elegge elkeseredett voltam es kezdtem bemergesedni, akkor jott az orangyalom: veletlenul osszefutottam az emberrel egy boltban!  Az utcan meglatott es a kutyarol meg a hatalmas hatizsakrol gondoltam, hogy en leszek az, utanam jott es megszolitott: "Are you from Hungary?" En meg: "Yes, but how do you kn..." - es akkor leesett. Nem hittem el. Pedig hat, ahogy egy baratnom az iment kommentelte: "nem mazli volt, hanem teljesen termeszetes menete a dolgoknak."

Hat szoval igy jutottunk el Fickoval ide Portugaliaba, Monchique varoska melle a volgyben egy kis farmra. Es itt is maradunk legalabb ket honapot, ha minden jol megy.

END OF PART ONE

„Ez az a nap”

Délelőtt melóba menet (utolsó munkanap!) megláttam egy hirdetést: a bazinagy I ♥ feliratra kaptam fel a fejem (azt hittem, az ájlávjó, aminek semmi keresnivalója a budai négyeshatos megállóban), alatta pedig „EZ AZ A NAP”. Na, aki ezt nem veszi égi jelnek, az nem én vagyok. Első gondolatom nyilván az volt, hogy „Ez az a nap, amikor megkapom az első pozitív visszajelzést egy fogadóhelytől!” (Tegnap nagyon soknak írtam.) Hát, az első email, ami várt: elutasítás. De csak ki kellett várnom a JÓt! Estére már itt volt három másik, ebből kettő pozitív! Van hova mennem!!! Ez akkora, de AKKORA hír volt, hogy feltört belőlem a sírás… Ráadásul az egyik a kedvencemnek kikiáltott hely, ahol a hegyekben kecskék, kertek, vegák várnak, és azt írják (nem a kecskék, hanem a vegák), hogy menjek, örömmel várnak, és ha beválok, maradjak hosszú időre! Na, akkor már csak Portugáliáig kéne eljutnom valahogy októberre…

A terv: a melót már felmondtam, pénzre mostantól csak az eladó cuccokból számíthatok, spórolt pénzem nulla, de a hónap közepéig kiadom a lakást, abból lesz tartalékom, a holmijaimat szétosztom a rászorulók között (ezek ti vagytok, kedves barátaim!), kutyának útlevél, nekem rövid séró és indulhatunk. Editék nagyszékelyi portáján pár nap, átszellemülés, rákészülés, (babadédelgetés), és utána mehet a menet, irány Szlovénia vagy Ausztria, 1-2 hét az első fogadóhelyen, utána az olaszokon, franciákon, spanyolokon átönkénteskedem magam, vagyis ahol találok fogadóhelyet, ott maradok egy kicsit, egyébként ismerősök ismerőseinél egy-egy éjszaka pecózás, és így szépen eljutunk Portugáliába. Mindezt stoppal, car-sharinggel, kedves török kamionsofőrökkel (juj!), Fickóval a póráz másik végén, aki majd megvéd, ha a sátorban kell töltenem az éjszakát valami autóút szélén. És ha egyszer odaértem a célba, akkor ott addig maradunk, ameddig jólesik. Ennél, ami itthon van, minden csak jobban eshet…  Monitor helyett zöld veteményesek, billentyűzet helyett kapanyél, szmog helyett a kecskék szaga, a Volvo buszok légóriadós csengője helyett meg…leginkább a csend és az óceán hangja. Mindig lesz következő hely, ahova mehetek, minden este ayurvédikus vegakaját zabálok (oké, nyilván nem - de a "kedvenc helyemen" bizony igen!), Fickó vígan beáll a kutyafalkákba ugatni, én fantasztikusan érzem magam és eközben olyan minimálból élek, hogy csak néztek. Ez tehát a terv. Az „A” terv. „B” terv az nincsen. Így kénytelen lesz az „A” terv bejönni. Ez az én logikám. Életbiztosítási és életvezetési tanácsokért bármikor és bátran forduljatok hozzám!

A blogírást ma határoztam el, mert a jó hírek örömére annyi frappáns gondolat jutott eszembe, amiket le akartam írni – és amiknek a nagy részét nyilván elfelejtettem, mire idáig eljutottam, úgyhogy érjétek be ennyivel. A címe mindenesetre szerintem marhajó, lehet mondogatni viccesen. Már ezért megérte.

Ja és ez a nap dala (mert ez is volt reggel, teljesen spontán): 

http://www.youtube.com/watch?v=Fz18fxZm3wI

Aki ezt olvassa, küldjön szlovén/osztrák/spanyol/olasz/francia/portugál kontaktokat! LÉCi!