Délelőtt melóba menet (utolsó munkanap!) megláttam egy
hirdetést: a bazinagy I ♥ feliratra kaptam fel a fejem (azt hittem, az ájlávjó, aminek semmi keresnivalója a budai négyeshatos megállóban), alatta pedig „EZ
AZ A NAP”. Na, aki ezt nem veszi égi jelnek, az nem én vagyok. Első gondolatom
nyilván az volt, hogy „Ez az a nap, amikor megkapom az első pozitív
visszajelzést egy fogadóhelytől!” (Tegnap nagyon soknak írtam.) Hát, az első email, ami várt: elutasítás. De csak ki
kellett várnom a JÓt! Estére már itt volt három másik, ebből kettő pozitív! Van
hova mennem!!! Ez akkora, de AKKORA hír volt, hogy feltört belőlem a sírás… Ráadásul az
egyik a kedvencemnek kikiáltott hely, ahol a hegyekben kecskék, kertek, vegák
várnak, és azt írják (nem a kecskék, hanem a vegák), hogy menjek, örömmel
várnak, és ha beválok, maradjak hosszú időre! Na, akkor már csak Portugáliáig kéne eljutnom
valahogy októberre…
A terv: a melót már felmondtam, pénzre mostantól csak az eladó cuccokból
számíthatok, spórolt pénzem nulla, de a hónap közepéig kiadom a lakást, abból
lesz tartalékom, a holmijaimat szétosztom a rászorulók között (ezek ti vagytok,
kedves barátaim!), kutyának útlevél, nekem rövid séró és indulhatunk. Editék
nagyszékelyi portáján pár nap, átszellemülés, rákészülés, (babadédelgetés), és
utána mehet a menet, irány Szlovénia vagy Ausztria, 1-2 hét az első
fogadóhelyen, utána az olaszokon, franciákon, spanyolokon átönkénteskedem
magam, vagyis ahol találok fogadóhelyet, ott maradok egy kicsit, egyébként ismerősök
ismerőseinél egy-egy éjszaka pecózás, és így szépen eljutunk Portugáliába.
Mindezt stoppal, car-sharinggel, kedves török kamionsofőrökkel (juj!), Fickóval
a póráz másik végén, aki majd megvéd, ha a sátorban kell töltenem az éjszakát valami autóút
szélén. És ha egyszer odaértem a célba, akkor ott addig maradunk, ameddig
jólesik. Ennél, ami itthon van,
minden csak jobban eshet… Monitor helyett zöld veteményesek, billentyűzet
helyett kapanyél, szmog helyett a kecskék szaga, a Volvo buszok légóriadós
csengője helyett meg…leginkább a csend és az óceán hangja. Mindig lesz következő hely, ahova mehetek, minden este ayurvédikus
vegakaját zabálok (oké, nyilván nem - de a "kedvenc helyemen" bizony igen!), Fickó vígan beáll a kutyafalkákba ugatni, én fantasztikusan érzem magam és eközben olyan
minimálból élek, hogy csak néztek. Ez tehát a terv. Az „A” terv. „B” terv az
nincsen. Így kénytelen lesz az „A” terv bejönni. Ez az én logikám. Életbiztosítási és életvezetési
tanácsokért bármikor és bátran forduljatok hozzám!
A blogírást ma határoztam el, mert a jó hírek örömére annyi frappáns
gondolat jutott eszembe, amiket le akartam írni – és amiknek a nagy részét
nyilván elfelejtettem, mire idáig eljutottam, úgyhogy érjétek be ennyivel. A
címe mindenesetre szerintem marhajó, lehet mondogatni viccesen. Már ezért
megérte.
Ja és ez a nap dala (mert ez is volt reggel, teljesen spontán):
http://www.youtube.com/watch?v=Fz18fxZm3wI
Aki ezt olvassa, küldjön szlovén/osztrák/spanyol/olasz/francia/portugál
kontaktokat! LÉCi!
